"... én szeretem azt úgy átadni, hogy mások is olvassák" - DVD-vel

Fülszöveg

A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Intézete doktori iskolájának oktatói és hallgatói 2008-ban indították az Emberek és Kontextusok sorozatot. Az új forrásokat feltáró, közlő és értelmező kötetek a társadalomkutatók és a népi életforma, a hagyományok iránt érdeklődő olvasók figyelmére tartanak számot.
Nyelvészként Tamásné Szabó Csilla a kolozsvári néprajzi iskola azon hagyományaihoz kapcsolódik, amelyek az íráshasználat formáit és funkcióit, autodidakta szerzők életpályáját és életművét, környezetüknek a versírással kapcsolatos attitűdjeit vizsgálják. Egy kalotaszegi asszony versírói habitusát, valamint közössége vershasználati szokásait követi nyomon.
Újvári Samuné Szép Anna 1942-ben született Szucságon, házasságot is itt kötött 1959-ben. Hét osztályt végzett a szucsági iskolában. Négy, felnőtt gyermek édesanyja, három unokája van. Nem az önkifejezés igénye hívta életre első verseit, hanem a szükség: amikor a gyerekei iskolába mentek,... Tovább

Fülszöveg

A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Intézete doktori iskolájának oktatói és hallgatói 2008-ban indították az Emberek és Kontextusok sorozatot. Az új forrásokat feltáró, közlő és értelmező kötetek a társadalomkutatók és a népi életforma, a hagyományok iránt érdeklődő olvasók figyelmére tartanak számot.
Nyelvészként Tamásné Szabó Csilla a kolozsvári néprajzi iskola azon hagyományaihoz kapcsolódik, amelyek az íráshasználat formáit és funkcióit, autodidakta szerzők életpályáját és életművét, környezetüknek a versírással kapcsolatos attitűdjeit vizsgálják. Egy kalotaszegi asszony versírói habitusát, valamint közössége vershasználati szokásait követi nyomon.
Újvári Samuné Szép Anna 1942-ben született Szucságon, házasságot is itt kötött 1959-ben. Hét osztályt végzett a szucsági iskolában. Négy, felnőtt gyermek édesanyja, három unokája van. Nem az önkifejezés igénye hívta életre első verseit, hanem a szükség: amikor a gyerekei iskolába mentek, egy-egy helyzetben szükség volt köszöntőt, búcsúztatót mondani. Isten adta tehetségnek tekinti a versírást, mely nem hagyja nyugodni, és igazi örömforrás is. „Nagyon szeretek írni. Én úgy szeretném, ha úgy csendbe lenne, s olyan lenne a sorsom, hogy mindig írjak" - nyilatkozta a kutatónak. Az évek múltával egyre erősödött, erősödik a belső igény. Megverseli az anya alakját, a változó évszakokat, a szülőföldet, egy-egy kirándulást, egy Kolozsváron eltöltött napját, a férjével való megismerkedés, udvarlás momentumait.
Dr. Keszeg Vilmos Vissza