Előszó
A Tóth Aladár Zeneiskola fennállásának 100. évfordulójára kiadott évkönyvet tartja most kezében a Tisztelt Olvasó. Amit e száz év iskolatörténetéről elmondani illik és lehet, azt a kiadvány szerkesztői dicséretesen megtették.
Mit jelent nekünk, Terézvárosiaknak a zene, és mit jelent ez a száz év? Meg tudjuk-e becsülni, e száz eltelt esztendő alatt hány egykori növendék sorsa fonódott össze végérvényesen a zene világával? Hány átskálázott, átklimpírozott, napsütéses délután, mennyi odaadás, lemondás, gyakorlás és vizsgakoncert, öröm és büszkeség sűrűsödött össze e falak között? A mesterek irányítása nyomán hogyan épültek egymásra a zene építőkövei, a csikorgástól a tehetség szárnyalásának csodájáig?
Kodály hazájában élünk, s abban a szerencsében van részünk hogy városrészünk e haza fővárosának zenei fellegvára. Nálunk található a Magyar Állami Operaház, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola, és magas szintű szakmai színvonalával, művészeti és zenepedagógiai tevékenységével ezen kivételes intézmények sorába illeszkedik a Tóth Aladár Zeneiskola is.
Az iskola a maga száz évével Budapest egyik legrégebbi oktatási intézménye; fennállásának utóbbi 35 évében fenntartóként a VI. kerület gondoskodott a zeneiskola működéséről. A hangszeres oktatás, a tanév végi zenei táborok megrendezése mellett az iskola vezetésének arra is gondja volt, hogy osztrák, német, finn, szlovén társintézményekkel építsen ki cserekapcsolatot. A zenei tapasztalatok, kulturális hagyományok kölcsönös cseréjén túl természetesen többről is szó van: minden egyes nemzetközi program újabb esély arra, hogy életre szóló művészi, emberi kapcsolat jöjjön létre növendék és növendék, család és család, Terézváros és a nagyvilág kultúrhelyei között.
Mondják, hogy aki megízlelte a muzsikálás örömét, az olyan kincs birtokába jutott, amelynek különleges tulajdonsága: minél többet adunk belőle másoknak, annál több marad nekünk. E jubileumi kiadvány értékeit szíves figyelmükbe ajánlva további eredményes kincsvadászatot kívánok minden egyes diáknak, mesternek, zeneértőnek egyaránt.
Vissza