20 éves az Óbudai Társaskör - CD-vel

Előszó

Részlet a könyvből:

"Valahol Európában, de inkább - nem földrajzi helyzete miatt - Európa szíve közepében van, itt eleven a zenének és társművészeteinek ez a csöndes otthona. Boldog sziget, elrejtve a főváros harmadik kerületének lakótelepi szörnyei közt, ám közel az egykori római fürdők, mozaikok földalatti világához, a rég eltűnt királyi udvarhoz, ahol Árpádházi Szent Erzsébet született, ahol vele - a legenda szerint - a híres rózsacsoda történt. Nyári estéken ide lebbenti a könnyű szél a Duna vízének illatát is, bárkinek eszébe juthatnak a kiskocsmákkal teli Óbuda történetei, annál is inkább, mert hiszen a Társaskör hangversenytermi ablaksora Krúdy Gyula régvolt otthonára néz, gesztenyefás udvara felett pedig méltósággal őrködik a Bach élete utolsó esztendeiben épült barokk templom tornya, hogy meg-megzendülő harangszava remekmű-zenék harmóniáiban vendégeskedjen. Itt jelen vannak a klasszikus melódiák, új és régi zene, kerti színjáték, vers és üdítő sanzon, ragtime és dixieland-muzsika, itt otthonra találtak húsz éven át a bensőséges művészeti események tévé- és rádióműsorai, mesterek szerzői estéi, évfordulók, születésnapok sokakat érintő családias ünnepei. Mindannyian otthon vagyunk az Óbudai Társaskörben, mely nem „fennen aranyozott zeneterem" - inkább meghitt szalon, a házimuzsikálás, a magunk közt vagyunk bizalmas közvetlenségének, világhírű művészek és vendégeik találkozásának természetes helyszíne. E házban „lakik" a Liszt Ferenc Kamarazenekar, gyakran látjuk kissé behúzott vállal, sietősen átsuhanni az udvaron Rolla János hegedűművészt, évtizedek óta jár-kel itt Óbudán, máskor pedig Botvay Károlyt a Budapesti Vonósok élén, szerényen, szótlanul szinte, hiszen minden mondandóját gordonkája tolmácsolja. Mellettük színészek, operaénekesek, költők, képzőművészek, patinás lépcsősor vezet a földalatti, boltíves kiállító terembe... Csaknem mindig megtaláljuk: itt áll, mint egy alkalmi látogató a bejárat közelében, a ruhatári nyüzsgés szélére húzódva a Társaskör háziasszonya, Merényi Judit előadóművész, s látszólag megfeledkezik arról, hogy itt ő az igazgató, s hogy a társas lét e ritka, tüneményes légköre jószerint neki köszönhető. Ott áll a jövés-menés ünnepi derűjében, már hangolnak a zenészek, nyugodt, mert ismeri csapatát, tudja, hogy remek előadás születik majd, hogy odaadó, figyelmes közönség várja a művészeket. Talán tudja kívánságunkat: e gyönyörűség teremtő alkalmaknak, estéknek - hivatalán túl - lélekben maradjon hitet és hitelt sugárzó vendége, utódainak pedig jó kedvet, jó alkotómunkát kívánunk szeretettel." Vissza