A beszélő disznó (aláírt példány)

Fülszöveg

A disznó nemcsak beszélni tud. A disznó karriert is csinál. Méghozzá tökéletesen. Pontos helyrajzjelentéseivel és megoldási javaslataival felvirágoztatja otthonát, az Állami Gazdaságot. Áldásos tevékenysége folytán sertéstársai emelt fővel mennek a Vágóhídra, amelyet ő sikeresen elkerül. Bár a maga nemében pótolhatatlan, egy pillanatra sem feledkezik meg jövőjéről: megbízóit is alaposan megfigyeli...
A számítógépnek minden oka megvan a boldogtalanságra. Gazdái - hogy botrány nélkül elkönyvelhessék - Nagy Bélának keresztelik. (Feltehetően valaki rendszeresen felveszi a fizetését is.) Később arra is rákényszerülnek, hogy emberbőrbe bújtassák. Középszerűre programozzák ugyan, de kiváló adottságait így sem sikerül eltüntetniük. Így aztán a szegény számítógép a kiemelt pozícióból hamarosan mélybe zuhan, majd korrupt kis közértpénztárosként végzi be a pályafutását. Kérdés, hogy a részeges takarítónőtől született gyermeke mire megy majd a zseniális apai örökséggel. A lezüllött komputert azonban már kevéssé érdekli a dolog: bánatosan kortyolgatja a sósavat, s mielőtt lejárna a szavatossága, még asztalához inti a cigányt...
Moldova György szatírái élesek, de mindig telibe találnak. Szellemessége, éleslátása a kötet második felének személyes hangú írásaiban sem hagyja cserben, sőt őszinte öniróniával párosul.
"Hazudnék, ha nem vallanám be, hogy nemcsak kötözködésekben volt részem, hanem számtalan megtiszteltetést is kaptam olvasóimtól. Tiszteletbeli vasutas vagyok, két református egyházközösségbe választottak meg tiszteletbeli presbiternek a Negyven prédikátor című regényemért, egyszer pedig egy úttörőörs akarta felvenni a nevemet. Eljöttek küldöttségbe zászlóval, dobokkal - éppen aludtam -, és arra kértek, hadd lehessenek ők ezután Moldova György őrs.
- Nem volna jobb, ha megtartanátok a régi neveteket? Azelőtt hogy hívtak titeket?
- Hiszen épp ez az: Csizmás Kandúr őrs. Ennél még a Moldova is jobb." Vissza