A Budapesti VII. Kerületi Magyar Királyi Állami Madách Imre Gimnázium 1935-36. tanévi értesítője az iskola fennállásának 55-ik évében

Előszó

Részlet:

Ruttkai Erődi-Harrach Béla a budapesti tankerület ny. főigazgatója életének 90-ik és nyugalomba vonulásának 18-ik évében f. évi május 7-én elhunyt. A megboldogult 1892-től 1918-ig volt tankerületünk főigazgatója. Halálhírét őszinte fájdalommal vette tudomásul intézetünk. A lanári kar rendkívüli értekezletén az igazgató adott kifejezést a magyar társadalmat és tanügyi világot ért veszteség miatti fájdalomnak, majd kegyeletes szavai után Nagy Márk tanár méltatta az elhunyt főigazgató nagyszabású egyéniségét, tanügyi, irodalmi és társadalmi munkásságát. Temetésén, május 9-én intézetünk is megjelent a Kerepesi temetőben, hogy ezzel is kifejezésre juttassa nagynevű főigazgatónk iránti kegyeletét. Pintér Jenő dr. a budapesti tankerület kir. főigazgatója a következő beszédben mondott utolsó Isten hozzáadott az örök pihenőre tért nagy halottunknak, klasszikus tömörséggel foglalva össze búcsúbeszédében az elhúnyt főigazgatót jellemző lelki értékeket: Gyászoló Közönség! A budapesti tankerületi főigazgatóság, a budapesti középiskolák, az Országos Középiskolai Tanáregyesület és a Magyar Pedagógiai Társaság búcsúját tolmácsolom ezen a gyászos helyen, az érdemben gazdag, nagynevű főigazgató ravatalánál; Erődi-Harrach Béla halálával félszázados tanári pálya és hetvenesztendős írói munkásság sok nemes emléke szállt sírba. Ifjúsága idején még éltek nemzetünknek azok a vezérszellemei, akiket már csak hírből ismer a mai kor. Hány közéleti nagyságot, társadalmi előkelőséget, hány tanárt és írót látott ő elköltözni 1867 óta, míg most a természet örök törvénye szerint ő is eltávozott a földi térségekről. „Elmegyek meghalni - mondja a középkori bölcselő, - elmegyek meghalni egyebeket követvén, még énutánam is többen jönnek, mert- sem az első, sem utolsó én nem vagyok, azért elmegyek meghalni." Vissza