A csillagok láthatósági adatairól és a földrajzi tájékozódásról

Előszó

A csillagok láthatósági adatairól és a földrajzi tájékozódásról.

Valamint a földfelületen egyes pontok helyét két helyzetadattal (koordináta) határozzuk meg, úm. a földrajzi szélességgel és a földrajzi hosszúsággal, amely koordináták alapvonala az egyenlítő (equator) és alappontja ennek a kezdődélkörrel való átmetszete (pl. Greenwich), épen úgy lehet az égboltozaton a csillagok helyét két koordinátával megadni. Ily koordináta-rendszer több is van, aszerint, hogy mit választunk alapvonalnak és alappontnak. Ha pl. alapvonal a látókör (horizont) és alappont ennek a hely délkörével való átmetszete, akkor az úgynevezett horizontális csillagkoordináták lesznek a magasság (m) és az azymuth. Ha alapvonal az égboltozati equator és alappont ennek a hely délkörével való átmetszete, akkor az ún. equatoriális csillagkoordináták lesznek a declinatio és az óraszög. Ha az alapkör az equator és alappont ennek ún. tavaszi pontja, akkor a másik equatoriális rendszer koordinátái lesznek a declinatio és a rectascensio. Ez utóbbiak azok, melyek, mint az észlelési helytől és annak délkörétől független és az egész világra nézve érvényes adatok, az évenkénti Csillagászati Naptárakban (pl. Akadémiai Almanach, Budapest, Astronomischer Kalender, Wien) bizonyos időközökre (1 -10 naponként) közölve vannak. Ezekből valamely észlelési helyre és megadott időpontra nézve számítással határozható meg, hogy mik a csillag horizontális koordinátái, amelyek láthatósági adatoknak nevezhetők. E számítások alapjai azok a trigonometriai relációk, amelyek a horizontális és equatoriális koordináták összefüggését megadják, úm... Vissza