A Debreceni Kollégium története I/III.

Előszó

Egyetemes református iskolázásunk keretében a debreceni Kollégium oktató és nevelő munkája harmadfélszáz éven át ahhoz a célhoz igazodott, hogy elsősorban az Ige szolgálatára képezzen kegyes és tudós lelkipásztorokat. Ez a cél aztán elhatározóan szabta meg az iskolának mind szervezetét, mind tananyagát. A szervezet szempontjából azt eredményezte, hogy a kezdettől fogva egységes kormányzás alatt élő intézményben az egyes (elemi-, közép- és felsőfokú) tagozatok közt az elválasztó határmezsgyét nem vonták meg oly éles vonalak, mint aminők vannak ma az elemi, a közép- és a felsőfokú iskolák közt, mivel ezek napjainkban külön-külön többé-kevésbé már öncélúak és befejezettek. A régi Kollégium szervezetében a gimnázium munkája az akadémiának alapvetése, viszont a felső tagozat az alsónak betetőzése. A tananyag is ehhez a szemponthoz igazodott s oszlott meg mind az alsóbb, mind a felsőbb tagozaton. A gimnázium tananyagkészlete korántsem arra szolgált, amire a mai, hogy t. i. általános műveltségi ismeretelemeket közöljön, hanem a lelkipásztorképzés érdekeire tekintve a gimnázium akkor még olyan ismeretekre oktatott, melyek az akadémiai tanulmányok mintegy szakszerűségének előzetes feltételei voltak. E szolgálatának jellegén mitsem változtatott erős humán színezete, mert hiszen a humán ismeretelemeket a teológiai tudományok sem nélkülözték, sőt egyenesen feltételezték.
Az akadémiától függő ily sajátos helyzetben volt gimnáziumunk a XVIII. század végéig. Ekkor azonban a változott idők új koreszméi kezdenek vele szemben addigelé ismeretlen igényekkel fellépni. Vissza