Előszó
Részlet:
Mult évek emlékén el-elborongok,
Az ifjuság szép kertjét átfutám.
Nem vágyom én - midőn még semmi gondot
Nem ismertünk - a gyermekkor után,
Midőn fülembe játék zajja zsongott
S mi a...
Tovább
Előszó
Részlet:
Mult évek emlékén el-elborongok,
Az ifjuság szép kertjét átfutám.
Nem vágyom én - midőn még semmi gondot
Nem ismertünk - a gyermekkor után,
Midőn fülembe játék zajja zsongott
S mi a remény, czél, küzdés, nem tudám:
- A gyermek-emlék tán mosolyra kelt,
De megnyugszunk benne: szép volt s letelt.
Más korszak az, mit lelkem néha fájlal,
Fölszítva hamvadó emlékeket:
Ama hivő kor, melyben (pelyhes állal)
Vártam dörögni a sötét eget;
Hivém, lelkemben egy szép ideállal,
Hogy majd elűzünk minden felleget,
És akkor börtön és trón szétomolván,
Az "egy akol s pásztor" támad ki romján.
Vissza