A digitalitás paroxizmusa

Fülszöveg

Ma lényegében minden képben kezdődik és képben végződik, közvetlen tapasztalatok nélkül születik az új antropológia. Horváth Márk könyve arról (is) szól, hogyan jutottunk ebbe - a Huckleberry zenekar egy sora után szabadon - „a lejtőn történő túl gyors a lassulás" állapotába. Anélkül, hogy a zajló időben rendet tudnánk tenni, annyi mindenesetre még megállapítható, hogy a minden bizonnyal XX. századhoz tartozó hiperrealitást és azt, ami azt követte, szükséges szövegben megragadni - még ha ez alig lehetséges is. Ez a mindenekfelett álló relevanciája Horváth könyvének.
Szövege a spektákulum és a szimulákrum felhalmozása képi - végső soron politikai - gazdaságtanának történeti és ideológiai áttekintésével nyit, majd a Láthatatlan Bizottság és a Tlqqun szövegein át eljut a magyar(országi) kritikai nyilvánosság számára szinte alig vagy egyáltalán nem ismert szerzők gondolatainak jövőtlenségébe. Veszélyes könyv - kritikai társadalomelméleti könyvet nem kizárólag ezzel a szándékkal... Tovább

Fülszöveg

Ma lényegében minden képben kezdődik és képben végződik, közvetlen tapasztalatok nélkül születik az új antropológia. Horváth Márk könyve arról (is) szól, hogyan jutottunk ebbe - a Huckleberry zenekar egy sora után szabadon - „a lejtőn történő túl gyors a lassulás" állapotába. Anélkül, hogy a zajló időben rendet tudnánk tenni, annyi mindenesetre még megállapítható, hogy a minden bizonnyal XX. századhoz tartozó hiperrealitást és azt, ami azt követte, szükséges szövegben megragadni - még ha ez alig lehetséges is. Ez a mindenekfelett álló relevanciája Horváth könyvének.
Szövege a spektákulum és a szimulákrum felhalmozása képi - végső soron politikai - gazdaságtanának történeti és ideológiai áttekintésével nyit, majd a Láthatatlan Bizottság és a Tlqqun szövegein át eljut a magyar(országi) kritikai nyilvánosság számára szinte alig vagy egyáltalán nem ismert szerzők gondolatainak jövőtlenségébe. Veszélyes könyv - kritikai társadalomelméleti könyvet nem kizárólag ezzel a szándékkal lehet írni, de igazán csak ezzel az ambícióval érdemes. Talán az eddigiekből is kitűnhet, hogy megismerési válság szülte könyvet tart kezében az olvasó. A sűrű szöveg végére érve ezen krízis fennállásának tudatában erősödhetünk meg.
Örüljünk a megismerhetetlennek, a régi és az egyetlen, minden ember számára adott értelemmel már fel nem fogható mindennapi Nagy Újdonságoknak? Lehet-e úgy élni, hogy nem konkrétan és nem a jelenben tesszük azt, hanem a jelenlegi megismerhetőségen még túllévőnek az eljövetelére várva? A következő háromszáz oldal után mindenkinek magának kell eldöntenie a tétekre, a cselekvésekre és így a jövőre vonatkozó dilemmákat.
(részlet Böcskei Balázs előszavából) Vissza