Fülszöveg
Ha valaki megkérdezné, mit tartok a filmezéshez szükséges, legfontosabb "beszerzésnek", feltétlenül azt válaszolnám: a filmes, "látásmódot".
A filmfelvevő gépek "kezelése" ugyanis ma már alig bonyolultabb, mint a fényképezőgépeké, akár az amatőrök, akár a hivatásosak gépeit hasonlítjuk össze. A film kidolgozása komoly probléma ugyan, de egyre inkább a jól felszerelt nagylaboratóriumok végzik. A korszerű nyersanyagok, szűrők, lámpák, az önműködő rekeszállító berendezések és a megvalósulás küszöbén álló önműködő élesreállítók egyre könnyebé teszik a filmezést technikai szempontból is. Az egyetlen, amit a technika fejlődése sem ad meg, az a látásmód, a "filmes szemlélet", de az "be...", helyesebben megszerezhető, különösen ha megfelelő elvi alapokról közelítjük meg. Könyvem ehhez nyújt segítséget, de ennek ellenére még részleteiben sem valamilyen "technikai filmesztétika". A képek tartalmával semmit sem foglalkozik, csupán azzal, hogy felvevőgéppel, nyersanyaggal, világítással és a...
Tovább
Fülszöveg
Ha valaki megkérdezné, mit tartok a filmezéshez szükséges, legfontosabb "beszerzésnek", feltétlenül azt válaszolnám: a filmes, "látásmódot".
A filmfelvevő gépek "kezelése" ugyanis ma már alig bonyolultabb, mint a fényképezőgépeké, akár az amatőrök, akár a hivatásosak gépeit hasonlítjuk össze. A film kidolgozása komoly probléma ugyan, de egyre inkább a jól felszerelt nagylaboratóriumok végzik. A korszerű nyersanyagok, szűrők, lámpák, az önműködő rekeszállító berendezések és a megvalósulás küszöbén álló önműködő élesreállítók egyre könnyebé teszik a filmezést technikai szempontból is. Az egyetlen, amit a technika fejlődése sem ad meg, az a látásmód, a "filmes szemlélet", de az "be...", helyesebben megszerezhető, különösen ha megfelelő elvi alapokról közelítjük meg. Könyvem ehhez nyújt segítséget, de ennek ellenére még részleteiben sem valamilyen "technikai filmesztétika". A képek tartalmával semmit sem foglalkozik, csupán azzal, hogy felvevőgéppel, nyersanyaggal, világítással és a számtalan egyéb kellékkel hogyan lehet a témából képet alkotni.
Miért kell a képet megalkotni? Nem elég csupán lefényképezni? Nem mása-e a kép az elénk táruló valóságos látványnak? Nem! A valóságot és a képet mély szakadék választja el egymástól. Ezt a szakadékot az ember tapasztalatai és fantáziája - mondhatni úgy is, hogy képkultúrája révén - észrevétlenül ugorja át. Az állat még a legértelmesebb, legjobban látó egyedei is mindig, törvényszerűen, kikerülhetetlenül megtorpannak a szakadék partján. Az állat is "nézi", de soha nem "látja" a képet, nem ismer fel semmit abból, amit a kép ábrázol.
A kép nem hasonmása a valóságnak, legföljebb a valóság egyes jegyeinek. A kép nem átvitel, mint a hangszóró hangja - amelyet az állatok felismernek -, hanem ábrázolás. Bár bizonyos értelemben a filmezés során - ugyanúgy, mint minden képalkotás során - fények, színek és formák révén valahol, valamikor elénk táruló látványt, optikai, kémiai mechanikai eljárásokkal valóban "átviszünk", valahol és valamikor egy élményt újra felelevenítünk.
A jó filmes először a kivetített képet képzeli el és alkotja meg fantáziájában. Ebben a folyamatban a valóság, mint modell, esetleg már segítéségére van. A fantáziájában megalkotott képhez keresi az alkalmas témát és megválasztja azt a technikát, amely majd a vetítővásznon pontosan azt a képet eredményezi, amit ő fantáziájában már korábban megalkotott.
Ebben a könyvben arra szeretnénk megtanítani a filmezőt, hogy a felvevőgép, a nyersanyag és felszerelései segítségével hogyan tudja mondanivalóját és élményeit a valóságból kiindulva filmre "képzelni" és azt a témája és felszerelése segítségével ismét valós képben "összehozni".
Ezek után talán nem tűnik fölöslegesnek, hogy mondanivalónkat még e könyv viszonylag kis terjedelme mellett is az emberi szem és látásmód ismertetésével kezdjük. Amit általában a témáról elmondunk, alig több, mint az ABC betűi, és hogy ezekkel a betűkkel olvasónk mit tud elmondani, megfilmesíteni, ez már az ő dolga.
Vissza