A föld, amelyen állunk

Fülszöveg

Ebben a fiktív történelmi kulisszák között játszódó regényben a huszadik század elején Spanyolországot minden idők leghatalmasabb európai birodalmához csatolták. A „pacifikációt" követően az ország elfogla^i lásában kimagasló szerepet játszó fővezérek egy békés falucskában telepedhettek le. Eva Holman, az egykor számos hőstettet végrehajtó ezredes feleségeként és a Birodalomért hősi halált halt fiú anyjaként általános megbecsülésben és lelkiismereti békében tölti idejét. Egy nap azonban felbukkan a birtokon egy helyi férfi, ám ő ahelyett, hogy feladná a hatóságoknak, gondoskodni és gondolkozni kezd róla. A férfi történetének megismerése kibillenti életvitelének egyensúlyából, és fokozatosan egyre őszintébb számvetésre készteti. A föld, amelyen állunk a földhöz való viszonyunkról mesél; a szülőföld iránti vonzódásról, a megművelt és eltaposott földről; a testünkről, amelyet a föld táplál, és amely végül eggyé válik vele; a testről, melyben a vadállati mentalitás éppúgy helyet kap,... Tovább

Fülszöveg

Ebben a fiktív történelmi kulisszák között játszódó regényben a huszadik század elején Spanyolországot minden idők leghatalmasabb európai birodalmához csatolták. A „pacifikációt" követően az ország elfogla^i lásában kimagasló szerepet játszó fővezérek egy békés falucskában telepedhettek le. Eva Holman, az egykor számos hőstettet végrehajtó ezredes feleségeként és a Birodalomért hősi halált halt fiú anyjaként általános megbecsülésben és lelkiismereti békében tölti idejét. Egy nap azonban felbukkan a birtokon egy helyi férfi, ám ő ahelyett, hogy feladná a hatóságoknak, gondoskodni és gondolkozni kezd róla. A férfi történetének megismerése kibillenti életvitelének egyensúlyából, és fokozatosan egyre őszintébb számvetésre készteti. A föld, amelyen állunk a földhöz való viszonyunkról mesél; a szülőföld iránti vonzódásról, a megművelt és eltaposott földről; a testünkről, amelyet a föld táplál, és amely végül eggyé válik vele; a testről, melyben a vadállati mentalitás éppúgy helyet kap, mint a tölgyfa árnyékában vegetáló, magányos ember érzelem-világa. Ezen a különös színpadon vívja belső harcát az asszony, akinek egy fogyatékossá alázott idegen nyitja fel a szemét, és aki a sok elvesztegetett, hazugságban töltött év után igyekszik végre értelmet adni az életének.
Egy vagy közülük, egy a sok közül, és furcsa mód a hallgatásod miatt figyeltem fel rád. Nem tudom a neved, és már a hangszínedre sem emlékszem, miután egyeüenegyszer hallottalak csak megszólalni. Beszélni. Két szót mondtál. Azt a két szót. Azért hívattalak ide, hogy közöljem, elhagyjuk ezt a helyet. Te is tudod, hogy itt már nincs mit kivágni. Az utolsó talpfák arra várakoznak, hogy ki tudja, hová vigyék őket, aztán vége. Engem visszaküldenek a városomba. Újra beülhetek a kávéházakba, az Avenida Imperialon, távol ettől a pöcegödörtől.
I . ' - ! - ¦
I ' i t • : . ' i ' i' ¦ i ' ' '
Amit maguk előtt látnak, ezúttal nem néhány rosz-szul utasított katona gondatlanságának róható fel. Olyasvalamiről van szó, ami másféleképpen írja felül az olyan fogalmakat, mint hullahegyek, tömegsírok vagy önkényes büntetések. Nem csak a végzet tesz erőszakot a sorsukon. Valaki megtervezte a fejében ezt a helyet.
A konzul fogadására a táncterembe tessékelnek. A régi palakő burkolatot sötét tikfa lapokkal fedték le, amelyeken a legkiválóbb hölgyek lejtették már táncukat. Nálunk kivétel nélkül minden ifjú leánynak át kell esnie a társasági életbe való beavatás rítusán.

A képzeletem - amely erősebb az akaratomnál -kísöprí a fejemből a józan gondolatokat. Kiránt a jelenből, és képtelen vagyok megállítani. Látom az őrködő katonákat, de nem tudom kivenni az arcvonásaikat. A mi gyalogsági egyenruhánkat viselik. Olyan Thomas-termetűek, pontos másai az én édes, kíváncsi fiamnak, akit nem tudtam visszatartani. Az ő megsebzett ártatlansága olyan tüske, amely örökre a bőrömben marad. Vissza