A grábóci szerb ortodox kolostor története (dedikált példány)

Előszó

1992-ben, egy nyárvégi délután megérkeztem a szálkai dombokon és a kedves Milanovác-völgyön át Grábócra. Az ősi gesztenyefák mögül a napfényben fürdőző kolostor és templom valósággal megbabonázott. A hely szellemétől megigézve léptem be a török időkben épült kútház mellett az először félhomályosnak tűnő hűvös templomba, ahol mindinkább föltárult a XVIII. századi mesterek ihletett kezemunkája. S e látványban elmerülni Vasvári Szvetozár segített, aki nemcsak elmagyarázta s megértette velem a látottakat, hanem maradandó élményt és megszívlelendő útravalót is adott. Ilyen élmények után önként adódott a feladat: ennek a csodálatos képzőművészeti alkotásnak és hajdanvolt szerzeteseinek méltó emléket kell állítanom! Szlavisták és egyháztörténészek is forgalmaznak néha úgy, hogy a szerbek többségükben ortodoxok, tehát felesleges szóhalmozás ortodox szerbekről beszélni. Jóllehet a szerb ortodoxiához mérten ténylegesen kisebb súlyú a szerb katolicizmus, a bizánci rítusú szerb katolikus egyház a történelemben létezett, és ma is létezik. Ebből kiindulva tartottam szükségesnek tanulmányom címében a szerb ortodox kifejezést használni. A grábóci szerb templom - az ortodox világ más tájain szerzett tapasztalatokkal egyezően - a változatlanságba merevedett régies levegőt és hagyománytiszteletet árasztja. Évszázadokon át a nők számára kijelölt területen található medencében háromszoros alámerítéssel történt meg a keresztelés, ahogy azt az Ókeresztény Egyházban tették. Itt mutatták be a 40 napos csecsemőket és keresztelés után mindjárt a Szent Eucharisztiában részesítették, majd bérmálás követte azt. A templom falai között a jegyesek háromszori kihirdetése után ment végbe a házasságkötés (nem esküvő!) színes szertatása, ott emlékeztek meg a templom elhunyt jótevőiről. Grábócon, a templomi Liturgiában - régi hagyományt követve - elhangzik „Az ajtókat! Az ajtókat!" figyelmeztetés, visszaidézve az első keresztény századokat, amikor a templomok bejáratát szigorúan őrizték, mert a katechumenek (kereszteletlen „ hitjelöltek") eltávozása után csak a megkeresztelt hívek maradhattak tovább a templomban, hogy részesei legyenek az Eucharisztia misztériumának. Vissza