A Habsburgok és Romanovok szövetsége

Fülszöveg

Andics Erzsébet tanulmánya azon kevés magyar történelmi munkák közé tartozik, amelyek a magyar történelem európai vonatkozásait tárják fel. Moszkvai, leningrádi, bécsi, prágai és más levéltárak sokáig hozzáférhetetlen irataira támaszkodva a szerző feldolgozta az "új szent-szövetség" működését és ezen belül a Habsburgok és a Romanovok szövetkezését az európai haladás és a népek szabadsága ellen. Az orosz és osztrák császári levéltárak diplomáciai anyagait, Metternich, Windischgratz, Pakievics családi hagyatékok iratait felhasználva fényt derít nemcsak az 1849-es magyarországi cári intervenció előzményeire és tulajdonképpeni okaira, hanem új mozzanatait világítja meg az akkori európai politika olyan alapvető kérdéseinek, mint a német egység, az olasz és a lengyel kérdés, a pánszlávizmus, a Dunai Fejedelemségek problémái.
1849 tavaszán a magyar forradalom az osztályok és a nagyhatalmi érdekek küzdelmének középpontjában állott; összefogott ellene az egész konzervatív Európa Szentpétervártól Londonig. A "két kétfejű sas" szövetségétől várta a forradalmak végleges lecsendesítését nemcsak a feudális arisztokrácia, de a forradalomtól halálra rémült liberális burzsoázia is. A két császár levelezését, a követek jelentéseit, a korszak legnevezetesebb államférfiainak és hadvezéreinek írásait olvasva megelevenednek előttünk az akkori Európa hatalmasai: Metternich és a cár, a pápa és Palmerston, Cavaignac és Wellington, Schwarzenberg és a Varsói herceg; éles megvilágításba került a Habsburg család tagjaink közvetlen szerepe a népek szabadságának megfojtásában.
A tanulmány kutatási körébe vonja a kérdést érintő német, orosz, francia, angol történeti munkákat csakúgy, mint a kortársak feljegyzéseit és a hivatalos publikációkat. Vissza