A hazugság és a hiány emlékművei

Fülszöveg

1,
„ »a hazugság emlékművei« megjelöléssel csupán egy korszak atmoszférájáról, általánosan jellemző vonásairól szerettem volna hírt adni - könnyen felismerhető történelmi analógia a »hazudtunk éjjel és hazudtunk nappal«-motívum -, nem szilárd tudományos pillérek állítása volt a cél. Jól tudom, hogy az Igazság és a hazugság nem művészettörténeti kategória, de mert vizsgálódásom tárgyának az elmúlt negy^'enöt év emlékmű-produkciójának, illetve nagy hányadának helye sem a művészet az esztétikum tartományában keresendő; a hazugságtényező fogalmának és az emlékműnek mint objektumnak együttes jelentkezése, egymáshoz való viszonya, egymáshoz való közeledése, egymást áthatása véleményem szerint okkal és Joggal vizsgálható és vizsgálandó; műalkotások, illetve műalkotásköntösben tetszelgő objektumok hitelességéről és minőségéről, értékéről kell ezen áttekintés tanulságainak megvonása által ítéletet alkotnunk. Ha ezt az aspektust előtérbe helyezvén megvizsgáljuk az 1945 utáni, a napjainkig... Tovább

Fülszöveg

1,
„ »a hazugság emlékművei« megjelöléssel csupán egy korszak atmoszférájáról, általánosan jellemző vonásairól szerettem volna hírt adni - könnyen felismerhető történelmi analógia a »hazudtunk éjjel és hazudtunk nappal«-motívum -, nem szilárd tudományos pillérek állítása volt a cél. Jól tudom, hogy az Igazság és a hazugság nem művészettörténeti kategória, de mert vizsgálódásom tárgyának az elmúlt negy^'enöt év emlékmű-produkciójának, illetve nagy hányadának helye sem a művészet az esztétikum tartományában keresendő; a hazugságtényező fogalmának és az emlékműnek mint objektumnak együttes jelentkezése, egymáshoz való viszonya, egymáshoz való közeledése, egymást áthatása véleményem szerint okkal és Joggal vizsgálható és vizsgálandó; műalkotások, illetve műalkotásköntösben tetszelgő objektumok hitelességéről és minőségéről, értékéről kell ezen áttekintés tanulságainak megvonása által ítéletet alkotnunk. Ha ezt az aspektust előtérbe helyezvén megvizsgáljuk az 1945 utáni, a napjainkig ívelő időszak művészetét, akkor megállapítható, hogy a hazugság vissza-visszatérő, fel-felerősödő, majd lassan elnyugvó hullámokban lengi át, hatja át művészetiünket és műveinket "
(Wehner Tibor A hazugság emlékművei. Előadás az Emlékművek Magyarországon című konferencián. Debrecen, 1990. március 29.)
„Nevezhetők forradalminak vagy ellenforradalminak, progresszívnek vagy destruktívnak, konszolidáltnak vagy anarchikusnak az eszmények, a történések által közrefogott periódusok, ezen időszakok - általánosító jelleggel akár az emberi történelem hosszú múltjára visszatekintve elmondható - egymástól a tények által jól elkülönülő és ezért világosan elkülöníthető etapok gyanánt is megjelölhetők a szoborállítások és a szobordöntések időszakaként Az állítás lassú, hosszadalmas, fülledt-ünnepélyes atmoszférát termő, a döntés gyors, löketszerű, indulatokkal terhes szakasz. A szakaszjelzők ellentétes tartalmait az motiválja, hogy az állítók és a döntők általában nem ugyanazok a személyek bár nem zárható ki az a lehetőség sem, hogy a döntők között - álnok módon - elyegyül (és feltűnik) egy-egy korábbi állító is. Azonban természetesnek tűnő folyamat szüleményeként a szobordöntők később szoborállítókká válnak, s eme végzetes tévedésüket -a nyilvánvaló tényt, hogy a XX. század eme utolsó hanvadában a XVIII-XIX. századi (vagy régebbi) eszmények által ösztökélt-létrehozott konzenz-objektumok szükségszerűen érvényüket vesztették - nem ismerik fel, vagy egyszerűen nem hajlandók tudomásul venni. Pedig nemcsak a műformák használódtak el, nemcsak az esztétikai érvek koptak meg, nemcsak a fogalmak ürültek ki; az eszmék is prostituálódtak Az emlékműveknek nem állíthatók emlékművek" (Wehner Tibor A hiány emlékművei. Folyam, 1989. I. sz. 109. p.)
iix Vissza