A középkori lőcsei könyvtár

Előszó

A sorozatunk első füzetében megfogalmazott célokkal, a sorozat választott profiljával szembesítve csaknem valamennyi füzet témájának kiválasztása magyarázatra szorul.
Legelőször is a választott időhatár, a korai újkor értelmezése, majd ennek az időhatárnak a betarthatósága. A jelenlegi dolgozat nagyobb részt a Mohács előtti időszakra vonatkozóan hordoz tanulságokat, ugyanakkor a dokumentumok egy része a XVIII. századból származik, abból az időszakból, amikor a Lőcsei Középkori Könyvtár utótörténetének legnagyobb fordulópontja érkezett el: Batthyány Ignác megvásárolta, és Gyulafehérvárra szállíttatta a könyveket. Tervezett VIII. füzetünk egy XIX. századi forrást dolgoz fel, jóllehet a könyvtár (a szegedi alsóvárosi ferences bibliotéka) XV. századi alapítású, állománya pedig az első ismert katalógus elkészültéig (1852) és még kerek egy évszázadig ugyanazon a helyen volt, nagyobb veszteségek nélkül gyarapodott.
Meg kell indokolnunk ugyanakkor annak a jelenségnek a jogosultságát is, hogy egy alapvetően levéltári forrásokat feltáró kutatási program mentén elindított tanulmány-sorozat a possessor-bejegyzések tanulságait összegző elemzéseket, katalógusokat ad ki.
Harmadszor szót kell ejtenünk arról is, hogy a szomszéd országokban írt könyv-, könyvtár- és olvasmánytörténeti könyvek magyarul való megszólaltatásakor miért nem kérjük a szerzőket nézőpontjuk részbeni megváltoztatására, arra, hogy ne saját nemzetük, hanem a Kárpát-medence történetét írják.
Eva Selecká Márza könyve - Stredoveká levocká kniznica. (Középkori Lőcsei Könyvtár). Martin, 1974. - kapcsán mindhárom eddigi probléma előkerült. A szerző a legkiválóbb szlovák szakemberektől tanulhatott, elsősorban Jozef Telgársky volt a mestere, de ismerhette a szlovák filológia, könyvészet, könyvtudomány olyan nagy alakjait is, mint Julius Sopko, vagy Imrih Kotvan. Házasságkötése után költözött Romániába, férje Jacob Márza, a Batthyáneum igazgatója volt hosszú évekig. Az az érdeklődés tehát, amely egyetemista korában a Lőcséről Gyulafehérvárra került könyvanyag felé fordította figyelmét, sorsává vált és lehetőséggé: a helyszínen, korlátlan lehetőségek között dolgozhatott a könyvanyaggal. Vissza