A Magyar Állami Földtani Intézet évkönyve XLIII. kötet 1. füzet

Előszó

A Cerithium-félék a harmadkori tengeri és csökkent sósvízi üledékekben a legelterjedtebb őslénymaradványok közé tartoznak. Nemcsak sok lelőhelyen fordulnak elő, hanem rendesen nagy példányszámban is találhatók. Ezért fáciestani és rétegtani jelentőségük igen nagy. Részletesebb őslénytani vizsgálatokra pedig azért is alkalmasak, mert termetük és díszítésük olyan sok bonyolult elemből tevődik össze, hogy a faji és változékonysági jellegek elemzésére igen sok mód nyílik. Ilyen vizsgálatokat végeztek pl. Boussac (3) és Charpiat (5) franciaországi, Sieber (22) és Papp A. (18) ausztriai Cerithium-anyagokon. Ennek ellenére a középeurópai miocén Cerithium-félékre vonatkozóan igen sok kérdés eldöntetlen maradt. Az esetek többségében nemcsak az egyes alakok rokonsága, illetve rendszertani kapcsolata volt bizonytalan, hanem még az egyes fajok megkülönböztető bélyegeit, a differenciális diagnózisokat is hiába kerestük az ide vonatkozó irodalomban. A hazai Cerithium-félék meghatározásait is részben ideiglenesnek kellett tekinteni. A rendelkezésre álló őslényanyag gazdagsága azonban feltétlenül lehetővé teszi az ilyen bizonytalanságok legnagyobb részének kiküszöbölését.
Tíz évvel ezelőtt a Pirenella picia (Cerithium pictum) változékonyságát vizsgáltam (25 . A kezdőkanyarulatok díszítésének azonossága és a díszítés fokozatos átmenetei alapján megállapítottam, hogy Sieber 22) véleményével egyezően, a P. mitralis, floriana, bicostata, melanopsiformis, nympha alakok nem választhatók el élesen a P. pictatól, nem önálló fajok, hanem csak a P.picta változatai. Most nagyobb anyagon igyekeztem alkalmazni ugyanezeket a szempontokat; részletes elemzésekkel a változó és állandó tulajdonságok elkülönítésére törekedtem.
A dunántúli felső-mediterrán rétegekből 35 Cerithium-féle neve szerepelt az irodalomban; az alakok többsége megvan a két leggazdagabb lelőhelyen, Hidason és Várpalotán (16, 28), egy fajt csak Herendről, hármat mecseki lelőhelyekről ismertünk (10, 27). Ezek az alakok a Cerithium, Potamides, Terebralia, Pirenella, Bittium, Cerithiopsis, Metaxia, Seila, Triphora és Alaba genusz vagy algenusz neveken szerepeltek. Vissza