A Magyar Honvédség 160 éve

Előszó

Részlet
"1848-49 forradalmi mozgalmai közül csak a magyar volt képes társadalmi, illetve nemzeti céljai védelmére a kor színvonalán álló reguláris fegyveres erőt létrehozni. Ez magyarázza a magyar szabadságharc katonai sikereit, ezért tarthatott ki legtovább 1848-1849. évek mozgalmai közül a kontinensen. Batthyány Lajos az első felelős magyar kormány miniszterelnökének javaslatára május 15-én határozatot hoztak egy 10 ezer főből álló önkéntes sereg létrehozásáról, ami 10 reguláris zászlóalj önkéntes alapon történő szervezését jelentette. E zászlóaljak, valamint katonáik elnevezése a német Landwehr szó tükörfordításával hamarosan honvéd lett. A magyar függetlenségi törekvések elfojtására a császári seregek 1848 december közepén bekövetkezett támadásakor a honvédsereg már mintegy 100-110.000 főt számlált. Ez a haderő 1849 tavaszán jelentős győzelmeket aratott, de az orosz cárral szövetkezett császári haderő elsöprő túlerejével szemben nem tudott ellenállni. A 1848-1849. évi forradalom és szabadságharc leverése után ismét helytállt a birodalom egysége, és ennek legfontosabb támasza a császári és királyi hadserege. A legfőbb hadúr egyben a fegyveres erők főparancsnoka, I. Ferenc József császár volt.
Az 1859-es solferinoi, és az 1866-os königgrätzi katasztrofális vereségek véget vetettek a hadsereg dicsőségének, és az itáliai és németországi császári inspirációknak. A birodalom vezetői kénytelenek voltak tárgyalóasztalhoz ülni a magyar nemesség vezetőivel, és ennek eredményeképpen megszületett a kiegyezési törvény, amely közjogi értelemben létrehozta az Osztrák-Magyar Monarchiát. Ezen törvény lerakta a közös hadügy alapjait, és a következő évben létrejött a közös haderő integráns részét képező Magyar Királyi Honvédség."
Vissza