A munkahelyi kockázatértékelés és -kezelés gyakorlati kézikönyve

Előszó

A kockázatkezelés és kockázatértékelés iránti igényt először a nukleáris ipar, a polgári és katonai repülés, valamint az űrtechnológia keltette életre, ahol a jelentős potenciális baleseti veszély következményei nyilvánvalóak voltak. Később a kockázatértékelés alkalmazása szélesebb körben is elterjedt más ágazatokban, a fejlettebb gazdasági, technikai kultúrával rendelkező országokban. Napjainkban a tervezés és az új gyártmányok - termékek - minőségbiztosítási rendszerének is részesévé válik.
Egy rendszer biztonsági színvonalának az értékeléséhez a balesetek, foglalkozási megbetegedések gyakorisági és súlyossági mutatói nem eléggé érzékenyek vagy reprezentatívak ahhoz, hogy alapul szolgáljanak, támpontot nyújtsanak a biztonságot javító intézkedések tervezéséhez és megvalósításához. Ez különösen a nagyon veszélyes iparágakra érvényes, azaz olyan tevékenységekre, amelyek magukban rejtik olyan balesetek és egészségkárosodások lehetőségét, amelyek több személy halálához, illetve jelentős anyagi vesztességhez és környezeti kárhoz vezethetnek. Az üzemek méretének növekedése a rendszerek bonyolultsága, valamint a termelésbe bekerülő és keletkező veszélyes anyagok és készítmények jelentős mennyisége és sokfélesége együtt járt a potenciális baleset-, illetve egészségkárosodás veszélyeinek növekedésével. Ennek következményeivel egyre inkább számolni kellett az üzemen belüli és kívüli személyeknél, figyelembe kellett venni ezek kihatását a környezetre, valamint a költséges üzemzavarokra. Mindezek jelentős nehézséget támasztottak a veszélyek pontos számbavétele során a tervezéskor, az üzemeltetés során pedig ahhoz, hogy minden a normálistól eltérő szituációt és üzemzavart biztonságosan kezeljenek. A kockázatértékelési módszerek átterjedtek e területekre is. Vissza