A muzi

Előszó

Részlet a könyvből:

Ti azt hiszitek, hogy a Múzeumkert egy vasráccsal körülkerített kert, amelynek határa délről a Múzeumkörut, északról az Esterházy-utca, kelet felől a Múzeumutca és nyugatnak a Főherceg Sándor-utca, - de mi, akik nem 1930-ban, hanem 1887 körül voltunk tízévesek, nagyon jól tudjuk, hogy a Múzeumkert nem egy vasráccsal körülkerített kert, hanem az egész világ, amelynek határa mindenfelől a végtelenség.
Nem is Múzeumkert a neve, hanem röviden és mégis messzihangzón: Muzi!
- Jössz a Muziba?... - kérdezték a gyerekek akkor egymástól...
- Ott leszek a Muziban!... - hallatszott a felelet...
És a Muzi - az én gyermekkorom Muzija - sok csodálatos történetet tud, amiket a mai gyerekek már nem is ismernek.
Az én Muzim előtt még lóvasút szaladt, az én Muzim előtt katonabanda masírozott a „Nájgebáj"-ba, az én Muzimat Szent Istvánkor elözönlötte a sok falusi, az én Muzimban még nem állott Arany János-szobra, az én Muzimban a szolferinói és königgréci csaták molnárkék pantallós, szürkekabátos veteránjai állottak őrt, az én Muzimban rablót és pandúrt, hosszú métát játszottunk, versenyfutásra ott gyűltek össze Pest fiúi, tavaszkor ott volt a legnagyobb gojzi vásár, ott virult az ájnstand, onnan indultunk verekedni a Kistérre, a messzi fatérre, a Károlyi-palota márványcsúzdáján ott lyukasztottuk ki mind a nadrágunkat, onnan vándoroltunk ki a ligetbe a Garibaldihoz, az első indiánokhoz, akik az állatkertbe jöttek... Vissza