A sikeres exportőr

Előszó

Tisztelt Olvasó!

Sokszor hangoztatott, már-már közhelyszerű a megállapítás: Magyarország földrajzi helyzeténél, adottságainál fogva nyitott gazdaságú ország: népének boldogulása mindig is nagy mértékben függött a kezdetben csak a szomszédaival, a későbbi időkben már távolabbi partnerekkel is folytatott kereskedelem mértékétől, jellegétől. A magyar gabona, a hízóállatok, a bor, a különféle ércek, ásványi anyagok már a középkor óta megtalálhatók a külországok piacain, a múlt század elejétől pedig - főképp a dunai gőzhajózás megindulása után - már a magyar iparosok portékái is mind nagyobb számban jutottak el a határokon túlra. A modern gyáripar kialakulásával azután egyre több ipari termék - izzólámpák, mezőgazdasági gépek, közlekedési eszközök, gyógyszerek - vált világszerte keresett exportáruvá, újabban pedig már szoftverek, biotechnológiai újdonságok, korszerű műszerek is gazdagítják a magyar exportkínálatot.
A külkereskedelem így az 1990-es rendszerváltást megelőzően is kulcsterülete volt a magyar gazdaságnak, s jóllehet a külkereskedelem állami monopóliuma mellett az állami kereskedelemfejlesztés indítékai és mozgatói lényegesen elértek a mostaniaktól, a végső célok és az eszközrendszer tekintetében a különbség korántsem számottevő. Ami gyökeresen más, az a politikai és gazdasági környezet, s ennek megfelelően az államigazgatás szervei és az üzleti világ szereplői közötti kapcsolatrendszer. E kapcsolatot immáron nem az egyenlőtlen függőség, a kiszolgáltatottság, a hatalom letéteményeseként pöffeszkedő bürokrácia egyeduralma jellemzi. A közhivatal nem kegyet gyakorol: szolgálatot, küldetést teljesít. Vissza