A soproni németek kitelepítése 1946

Fülszöveg

Jelen könyv levéltári források, szakirodalom és visszaemlékezések alapján a soproni németek 1946-os kitelepítését, és az elűzéshez ve3zető utat mutatja be. A 2. világháborút követően a magyar kormány kitelepítési rendelete a teljes hazai németségre kimondta a kollektív bűnösséget. Sopronban a világi és egyházi értelmiség részéről megindult egy kísérlet a városban élő németek legalább egy részének megmentéséért. A soproni németség helyzete az 1921-es népszavazás miatt speciálisnak tekinthető, hiszen szavazatuk nélkül nem maradhatott volna Sopron és környéke Magyarország része. Most hűségükért remélték a megérdemelt jutalmat. Miért nem sikerült a soproni németeket a kitelepítésről megmenteni? Többek között erre a kérdésre is választ ad a dolgozat.
A kötet legdrámaibb részében a szerző bemutatja a soproni pályaudvarokon uralkodó hangulatot, azt a hazaszeretet, ami már több évszázada ide kötötte a soproni németeket. "Egyes férfiak kérges tenyerüket mutatták, mások a két világháborúban kapott sebhelyeiket, összeroncsolt karjukat s lábukat, melyeket a haza védelmében szenvedtek el. Mi lesz a mi szép templomunkból, melyet apáink építettek, kérdezték százan és százan. Gondoljanak ránk, imádkozzanak érettünk, ne felejtsenek el bennünket." - olvashatjuk a soproni pályaudvaron a kitelepítettek búcsúztató Ziermann Lajos evangélikus esperes lelkész feljegyzésében.
A kitelepítések következtében a romos, a háború következményeit ki nem hevert városban ellátási zavarok léptek fel, akadozni kezdett az újjáépítés, a hosszabb távú következmények pedig bizonyos értelemben a mai napig érezhetők.
A CD-melléklet a Sopronból kitelepített németek listáját tartalmazza, azokét, akik ma is hiányoznak a városból. Vissza