A Szovjetunió és a népi demokráciák könyvtárügye 15-16. szám

Előszó

A bibliográfia kis formái és az ajánló bibliográfia
A burzsoá könyvtári gyakorlat (itt most nincsen szó a könyvtáron kívüli bibliográfiai munkákról) általában csak a bibliográfia nagy formáit ismeri és akár egy ország, akár egy történelmi szakasz, akár egy tudományos terület bibliográfiáját állította össze, a soha el nem ért teljesség dicséretére pályázott; erre tékozolta el idejét és papírját. A kutatók egy szűk körének, ezek a - többnyire - katalógus-bibliográfiák - (a helyrajzi számmal) kétségtelenül jó szolgálatot is tettek, de már nyomdába adásuk időpontjában a tudományos nagyüzemének termelékenysége következtében hiányosakká váltak. A nagy kötetszámú, de kis olvasóforgalmú könyvtárakban ezek "helyettesítették" a könyvformájú, vagy kartotékformájú cédulakatalógust, amelyet "avatatlanok"-tól féltve őriztek.
Jobb szolgálatot egy-egy kérdés tanulmány-jellegű bibliográfiái tettek, - olykor aktuálisak is voltak - de ezek csak igen ritkán vettek tudomást a szomszéd könyvtár régi és új kéziratairól, leveles ládájáról és nem kalauzolták el a kutatót a levéltári anyaghoz. Elvétve találkoztunk a bibliográfia egyetlen kisformájával, a röplap (leaflet) bibliográfiával. Szabó Ervin Fővárosi Könyvtára kezdte kiadni "Aktuális kérdések irodalma" címmel az első világháború előtt, de nagyobb közönséghez ez nem jutott el, az annotációt nem is alkalmazta. A burzsoá rend vezető rétegének, különösen a vezető bürokráciának és a céhbeli tudósoknak a bibliográfiának ezek a nagy és kis formái megfeleltek, a tanulnivágyók széles tömegeivel nem kellett törődniök. Vissza