A titokzatos tiszteletes

Előszó

Amikor Jane Austen 1804 késő nyarán Lyme Regisbe, a Dorset megyei tengerparti városkába utazott, egy olyan helyre tért vissza, ahol egy évvel korábban már járt, és amelyet ismereteink szerint nagyon megkedvelt. Utolsó regénye, a posztumusz, 1818-ban is megjelent Meggyőző érvek egyik fejezetéhez is Lyme-ot választotta, ezt az érdekes települést, ahol jól megférnek egymás mellett a halászok, nyugalmazott tengerésztisztek és a divatot követő szórakozni vágyók. A meredek utcácskák, a kikötőt körülölelő móló, a Pinny nevet viselő, titokzatos, vad táj iránti szeretete csak úgy sugárzik a regény jeleneteiből, melyet több mint tíz évvel ezen naplóbejegyzések után vetett papírra.
Mert A titokzatos Tiszteletes nem más, mint egy naplórészlet - azon kalandról készült feljegyzés, melyben a nyomozóvá vált írónőnek 1804 késő nyarán, Lyme-ban volt része. Az irodalmárokat sokáig rendkívül zavarta, hogy csak nagyon keveset tudnak az írónő életének ezen szakaszáról - Jane Austen kéziratai között mindössze egyetlen olyan levél volt, amely ebben a városban íródott. A hosszú levélben, melynek címzettje Cassandra, Jane sok olyan személyt és eseményt megemlít, akiket és melyeket Ön, kedves Olvasó, e könyvet lapozva meg fog ismerni. Mesél Mr. Crawfordról, akivel a csütörtöki mulatságban táncolt; az inas Jamesről és az ő lámpásáról Miss Armstrongról; Schuylerékről és a nagyméltóságú Barnewallékról - "merész, furcsa külsejű emberek, akiket épp hogy csak előkelőnek lehet nevezni" -, valamint a titokzatos férfiról, akit csak úgy emleget, hogy a Chevalier, aki a kártyán nyert összeg felét felajánlotta Mrs. Austennak. A részletek kínzóan hiányoznak, ugyanakkor mégis azt sugallják, hogy a tengerparti városkába tett látogatás igen mozgalmas volt. Vissza