A tíz csapás

Előszó

A hitlerista Németország és szövetségesei ellen viselt Nagy Honvédő Háborúban a Szovjet Hadsereg dicsőséges hadiutat járt.
A hitleri Németország felbuzdulva a nyugat-európai harctereken elért könnyű sikereken, 1941 június 22-én váratlanul, hadüzenet nélkül megtámadta a Szovjetúniót.
Az állig felfegyverzett német imperialista horda 170 hadosztállyal, hatalmas harckocsitömeggel és repülőgéppel tört rá a Szovjetúnióra. Ez a fasiszta hadsereg már két éve harcolt, egész Nyugat-Európán keresztülgázolt, tehát a korszerű hadviselés gazdag tapasztalataival rendelkezett. A Szovjet Hadsereg a hitlerista Németország elleni háborút rendkívül nehéz körülmények között kezdte meg, a legnagyobb nehézség az volt, hogy a háború összes terhét egyedül viselte. Az ellenség hatalmas erőkkel rendelkezett. A hitlerista Németország nem egyedül támadott a Szovjetúnióra, hanem csatlósállamai erejét is igénybe vette s csaknem egész Európa gazdag anyagi erőforrásait felhasználta a Szovjetunió elleni harcban.
Az ellenséget mi sem akadályozta abban, hogy hatalmas hadigépezetének teljes erejét a Szovjetúnió ellen fordítsa. Ilyen hatalmas megrohanást még soha, egyetlen ország sem állott ki; ez a háború volt a legnagyobb, amelyet az emberiség valahai is átélt. A „villámháború" hadászati elvét követve, a hitlerista vezetés minden rendelkezésére álló erejét egy lépcsőben vonultatta fel. Az ellenség már első csapásaival döntő eredményeket akart elérni. A Szovjet Hadsereg átmeneti balsikerei miatt kénytelen volt kelet felé visszavonulni. Visszavonulása közben azonban ügyesen alkalmazta az aktív védelem rugalmas harcászatát; harcolva vonult vissza és ott ahol célszerűnek látszott, hatalmas ellentámadásokat hajtott végre. Ezek az ellentámadások a németeknek igen érzékeny veszteségeket okoztak és 3.000 kilométeres arcvonalon késleltették az ellenség beözönlését. Vissza