A vándorló katlan

Fülszöveg

A német szövetségi rendszer az 1943-as kurszki hadművelet során végérvényesen elveszítette a hadászati kezdeményezést a Szovjetunióban. Az 1943 végére kialakult helyzetből - ahol az ellencsapások dacára szinte folyamatos volt a német visszavonulás, és a szovjetek már a Kijevtől nyugatra lévő területeket is visszafoglalták - könnyen az következhetett, hogy a Vörös Hadsereg ukrajnai előrenyomulása a következő év első hónapjaiban akár a Kárpát-medence keleti előterét is elérheti. 1944. március elején a keleti hadszíntér déli részén, Ukrajna nyugati területein a szovjet csapatok az úgynevezett „második sztálini csapás" keretében a német 1. páncéloshadsereg megsemmisítését tervezték. A seregtest élén Hűbe páncélostábornok, az egyik legtapasztaltabb páncélosparancsnok állt. Ő és a Dél Hadseregcsoport főparancsnoka, Manstein tábornagy mindent elkövetett, hogy elkerüljenek egy újabb sztálingrádi léptékű vereséget. A szovjet 1. Ukrán Front főerői, élükön Zsukov marsallal, súlyos... Tovább

Fülszöveg

A német szövetségi rendszer az 1943-as kurszki hadművelet során végérvényesen elveszítette a hadászati kezdeményezést a Szovjetunióban. Az 1943 végére kialakult helyzetből - ahol az ellencsapások dacára szinte folyamatos volt a német visszavonulás, és a szovjetek már a Kijevtől nyugatra lévő területeket is visszafoglalták - könnyen az következhetett, hogy a Vörös Hadsereg ukrajnai előrenyomulása a következő év első hónapjaiban akár a Kárpát-medence keleti előterét is elérheti. 1944. március elején a keleti hadszíntér déli részén, Ukrajna nyugati területein a szovjet csapatok az úgynevezett „második sztálini csapás" keretében a német 1. páncéloshadsereg megsemmisítését tervezték. A seregtest élén Hűbe páncélostábornok, az egyik legtapasztaltabb páncélosparancsnok állt. Ő és a Dél Hadseregcsoport főparancsnoka, Manstein tábornagy mindent elkövetett, hogy elkerüljenek egy újabb sztálingrádi léptékű vereséget. A szovjet 1. Ukrán Front főerői, élükön Zsukov marsallal, súlyos veszteségek árán 1944. március végéig szinte teljesen bekerítették a német páncéloshadsereget. Ez azonban nem mozdulatlanul várta a sorsát, hanem mozgóvédelemben, terepszakaszról terepszakaszra vonult vissza a saját csapatok felé, ráadásul végül nem is abban az irányban, amerre a szovjet felderítés gondolta.
Ezen a hatalmas területen kibontakozó ádáz és fordulatos küzdelemben a németeknek minden szervezési és rögtönzési képességükre szükségük volt ahhoz, hogy elkerüljék az elkerülhetetlent. Gyorsan kiderült, hogy a szekér bizony néha a harckocsinál is hasznosabb lehet. Eközben az 1. páncéloshadsereg bal szárnyán egy kis galíciai város, Tarnopol birtoklásáért a német és szovjet csapatok a sztálingrádi harcok kegyetlenségével küzdöttek, mivel jelentős mértékben ettől függött, hogy az 1. páncéloshadseregnek sikerül-e megmenekülnie. Az 1. páncéloshadsereg 1944. március-áprilisi élet-halál harcáról, benne a magyar VII. hadtest eddig alig ismert szerepéről, valamint Tarnopol kíméletlen ostromáról és a számos Tiger páncélossal végrehajtott német felmentő támadásokról korábban magyarul ilyen részletességgel még nem olvashattunk.
A szerző - eddigi munkamódszeréhez híven - könyvét ismét igen jelentős mértékben a harcoló felek levéltári forrásaira alapozta, és eközben számos résztvevő visszaemlékezését is beépítette az elbeszélésébe. Munkája egyedülálló bepillantást nyújt a keleti hadszíntér valóságába annak legkülönbözőbb szintjein. Vissza