A vaskorona

Fülszöveg

Németországban a náci uralom éveiben Eisenberg doktor titkos módszer kidolgozásán munkálkodik, amellyel erőszak nélkül változtathatná magasabb rendűvé az emberiséget. Már komoly eredményeket könyvelhet el, amikor is a háború végén kénytelen elmenekülni az országból, kimenekítve a kísérlet dokumentációit, személyes naplóját és különleges elixírjét. Buenos Airesben építi fel újra életét és laboratóriumát, ahol a legnagyobb titokban tovább dolgozik az emberiség felemelke- . désén. Halálakor életművét dédunokájára, Vittorióra bízza, aki tovább is viszi az örökséget, ám nem egészen a dédnagyapja által elképzelt úton. Az öntelt aranyifjú saját önző, világuralmi | céljaira akarja fölhasználni mindazt a tudást, amelyhez hozzá- 1 fért, miközben nem is sejti, mennyien figyelik ténykedését Kövesi Péter új könyve A Pilis-összeesküvés fol}^tása. A kalandos fordulatokban gazdag történetben a szerző előző regényének hősei akadályozzák meg, hogy a világ a fekete mágiától sem visszariadó... Tovább

Fülszöveg

Németországban a náci uralom éveiben Eisenberg doktor titkos módszer kidolgozásán munkálkodik, amellyel erőszak nélkül változtathatná magasabb rendűvé az emberiséget. Már komoly eredményeket könyvelhet el, amikor is a háború végén kénytelen elmenekülni az országból, kimenekítve a kísérlet dokumentációit, személyes naplóját és különleges elixírjét. Buenos Airesben építi fel újra életét és laboratóriumát, ahol a legnagyobb titokban tovább dolgozik az emberiség felemelke- . désén. Halálakor életművét dédunokájára, Vittorióra bízza, aki tovább is viszi az örökséget, ám nem egészen a dédnagyapja által elképzelt úton. Az öntelt aranyifjú saját önző, világuralmi | céljaira akarja fölhasználni mindazt a tudást, amelyhez hozzá- 1 fért, miközben nem is sejti, mennyien figyelik ténykedését Kövesi Péter új könyve A Pilis-összeesküvés fol}^tása. A kalandos fordulatokban gazdag történetben a szerző előző regényének hősei akadályozzák meg, hogy a világ a fekete mágiától sem visszariadó zsarnokok kezébe kerüljön.
TAI^AÍVDUS-
„Egyszer egy ilyen beszélgetés közben megállt a férje mögött, és a haján végigsimítva a vállára tette a kezét: - Nem kell az embereket jobbá tenni, Alfredo - mondta szelíden. - Vagy legalábbis nem így kell, mágikus erőkkel és csodaszerekkel. Mert így csak any-nyival lesznek jobbak, mint egy jobban működő gépezet egy rosszabbnál. Inkább elfogadni kell őket, kedvesem, és szeretni Tökéletes ember nincs, ha meg van, akkor már nem ember. Te az eszményeidet szereted, isteneket akarsz gyártani, én pedig azt hiszem, az emberből nem lesz isten. Alfredo csak hallgatott, valahol a tudata mélyén talán érezte, hogy az asszonynak igaza lehet, de azt is tudta, úgysem tudná meggyőzni a maga elveiről. Szerette a maga módján, de annyira más világban éltek. A nő a földön, ő az istenek, félistenek között. A szíve körül talán elkezdett repedezni az intellektus jégpáncélja, de bármilyen sokáig élt is, nem volt elegendő ahhoz, hogy túllépjen a saját árnyékán." Vissza