A világháború képes krónikája 4. (nem teljes évfolyam)

Előszó

HARCAINK A LIMANOVAI DIADALIG.

Győzelmes harcaink, melyeknek egyik feledhetetlen mozzanata volt Przemysl felszabadítása, ezen az erősségen túl, a medika-stary-sambori vonalon holtpontra jutottak. Itt az oroszok példátlanul megerősítették magukat s emberben is állandóan óriási tömegeket dobtak ide. Mint láttuk, seregeink ezekben a hetekig húzódó álló harcokban is nem egy győzelem pálmájával ékesítették zászlójukat, de az ide koncentrált roppant orosz seregen lehetetlen volt keresztülverekedniök magukat s így nem támadhatták hátba azokat az seregeket, melyek német szövetségesünk haderőivel állottak szemközt Lengyelországban. Az oroszok túlnyomó erővel lekötötték kelet-galiciai seregeinket s ezzel biztosították maguknak azt a lehetőséget, hogy hadseregük nagyobb tömegét zavartalanul küldhették a németek s a mi, Lengyelország felé törő seregeink ellen. Ezért kellett szövetségünkkel együtt elhatároznunk magunkat arra, hogy új terepszakaszon foglaljunk állást s itt várjuk be azt, ami igérkezett: az oroszoknak minden erejük megfeszítésével tervezett támadását.
Láttuk azonban, hogy novemberi harcaiban mint csapott le a barbárságnak erre a monstruózus tömegére a német elszántság, gyorsaság és zsenialitás, a hatalmas Hindenburg, az alapos Mackensen, s hogy a mi kellő beavatkozásunk után mint lett üldözött vad az ellenségből. Miután így a Lengyelországban történtekről már tiszta képünk van, most annak az elmondása van soron, hogy ezenközben s közvetlenül ezek után mi történt Galíciában, mi történt az osztrák és magyar monarchia határán innen, miután egyrészt Ivangorodtól, másrészt a medika-stary-sambori vonaltól visszahúzódtunk. Megemlékezvén pedig minderről, valójában a háború történetének egyik legcsodásabb, hősi erényekben, a magyar lélek kivirágzásának pompájában leggazdagabb fejezetét kell elmondanunk: a szandeci harcokat és azokat, melyek Limanova nevét ragyogják be soha el nem fogyó ragyogással. Röviden: úgy volt itt is, mint Lengyelországban. Elsőbben visszahúzódtunk, mint az ugrásra kész párduc, Krakó körzetébe s miközben lassú szétterüléssel hömpölygött felénk a muszka áradat, mi alaposan felkészültünk méltó fogadására. Vissza