A vörös szegfű

Fülszöveg

A világhírű olasz író három regényét kapja egy kötetben az olvasó. A címadó regény egy kisdiák erkölcsi, világnézeti forrongását, lázas vergődését írja meg eszmények és hamis tanok, kamaszos ábrándok és tiszta érzelmek között. Miközben végigkísérjük útján az áhítatos kamaszszerelemtől a szerelem varázsos, keserűen szép beteljesüléséig, tanúi vagyunk annak is, hogyan téved hamis formákba becsületes társadalmi indulata, hogyan lesz a baloldali eszméket dédelgető lázadó kamasz a szerveződő fasizmus demagógiájának áldozata. De sejteti az író azt is, hogy az emberré érés nagy megrendülése még idejében meghőkölteti hősét. Hiszen a szerelmi zálogul kapott vörös szekfű az olaszoknál politikai jelkép is, az emberi, világnézeti tisztesség jelképe. S aki - mint maga az író - a vörös szekfűt őrzi a diktatúra sötét éveiben, szükségképpen jut el a harc bátor vállalásáig. Ennek a harcnak, az Ellenállásnak állít emléket Vittorini az Emberek és farkasokban. A fegyveres harc drámai képsora mögött egy másik dráma lappang: az erkölcs, az emberség páratlanul feszült drámája. Hogyan válaszol a legszebb emberi eszményekben hívő ember a véres erőszakra? Várja a beteljesülő sorsot, vállalja az áldozat szerepét, öljön-e, ha gyilkosokkal kerül szembe? Az író balladás lüktetésű, költőien szép művében keresi a választ ezekre a kérdésekre. S úgy érezzük, szerves folytatása az előző kettőnek a harmadik regény: A Simplom rákacsint a Fréjusre, amelynek hőse egy nagyszerűen megformált munkásfigura, már-már mitikussá növelt alak, aki ott hagyja keze nyomát minden nagy emberi alkotáson. Legenda ez, de a legenda féljelképeit a valóság izzó anyaga feszíti.
A három regény méltó képet ad a nálunk eddig alig ismert olasz író merészen kísérletező, minden ízében modern életművészről. Vissza