A zongora poétája

Előszó

Amikor Lisztet példázatként állítottam egy sokat szenvedett, de még el nem fásult lélek elé, eszembe jutott, hogy felajánlom neki ezt a Chopin-életrajzot is. Nem azért, hogy ez majd ellensúlyozza annak a másik életnek talán kissé túlságosan rikító hatásait. Sőt: a kettő kiegészítheti egymást. Az egyik elülről, a másik visszájáról mutatja meg azt a kettős arculatú eszmei lényt, akit úgy hívunk: Művész. Avagy másként: érzékeny lélek, álmok megvalósítója, mindnyájunk irigységének tárgya.
Az egyik arc a dicsőségé és szenvedélyé, a másik a bánaté és a magánosságé.
Tudom, hogy ebből a négy szóból divatja mult romantika csendül ki. Másfelől tény az is, hogy velünk együtt válóban mindenki mindent elkövetett, hogy a mai élet zenekarában sorra elnémuljanak azok a hárfák, azok a tremolók és rubátók, azok az áradó harmóniák, melyekbe három emberöltőn át oly nagyon szerették belesápadni a mennyek és poklok harcának bámulói. Mégis, valahányszor fellapozom az újságban a törvénykezési rovatot, vagy látom a képkereskedők kirakatait, vagy búgni hallok egy szakszofont, mindig rájövök, hogy az emberi legendakör tárgya semmit sem változott. Vissza

Fülszöveg

Pourtalés híres Chopin-könyvét nem kell bemutatnunk a magyar olvasóközönségnek. Amióta először adtuk ki, elkapkodták és mostani újabb kiadásával az egyre gyakrabban jelentkező keresletet akarjuk kielégíteni.
Pourtalés, aki regényirónak éppen olyan nagy, mint esztétikusnak, nem külsőségeken alapuló divatos "regényes életrajz"-ot írt a zenei újromantika megteremtőjéről, hanem egy mindent átfogó korképet rajzolt, amelyben Liszt, Heine, Delarcoix, Berlioz, George Sand mögül varázslatos bódulattal emelkedik ki a "széparcú férfiangyal, aki olyan mint egy bánatos hölgy."
Ha leírásait olvassuk, úgy érezzük, mintha magunk is ott ülnénk a párisi szalónban, ahol gyertyafény mellett csodás melódiákat rögtönzött a messze Lengyelországból odacsöppent ifjú, - mintha elkísérnők szenvedélyes bolyongásaira, vele tépelődnénk, kétségek és reménykedések között, a szerelem gyötrelmeiben és az alkotás lázában.
Regény a szószoros értelemben. Tragikus cselekményű, az érdeklődést egy pillanatra sem lankadni engedő regény. Van benne kaland és szerelem, érték és szépség - és amellett igaz minden sorában.
A múlandóság szomorú elégiája és a remény diadalmas rapszódiája. Chopin kettősségének lénye szól hozzánk ezekből az izzó szeretettel megírt lapokból: a párisi divatfi és a lengyel szabadsághős, a hódító szerelmes és a halálraítélt tüdőbeteg. mélységesen emberi sors, művészsors.
Ha végignézünk a hangversenytermek műsorain, azt vesszük észre, hogy egyre gyakrabban szerepel rajtuk Chopin. a balladák, a nocturnok, a preludiumok, a scherzo-k, a szonáták és a zongorahangversenyek legkedvesebb számai úgy az előadóknak, mint a hallgatóságnak. legkedvesebb számai, mert közvetlenül, minden nagyképűség nélkül a lélekhez szólnak, a lélek legmélyebben fekvő húrjait rezzentik meg.
Purtalés szép könyve arra ad feleletet, hogy miként férkőzik ez a muzsika a lélek rejtekébe. Ezért kedves olvasmánya annak, aki a zenét szereti és annak is, aki a lelki történések rúgói mögé óhajt pillantani. Vissza