Előszó
Borongós ősz, hosszú, sötét éjszakák, hulló falevelek, beálló fagyok. Itt virágok, gyümölcsök nélküli természet. Akaratlanul is eszünkbe juttatja a mi "lombhullatásunkat".
De ha megnézünk egy...
Tovább
Előszó
Borongós ősz, hosszú, sötét éjszakák, hulló falevelek, beálló fagyok. Itt virágok, gyümölcsök nélküli természet. Akaratlanul is eszünkbe juttatja a mi "lombhullatásunkat".
De ha megnézünk egy "becsomagolt" rügyet, elrejtve, de látszik a jövő, az új élet. Ha pár kilométer megyünk, s kijutunk a mezőre, zöldül a nemrég elvetett, magból kikelt új élet, az eljövendő új kenyér. Ma még igazán semmi sem látszik, de a kicsiny jelek biztos reményt keltenek fel bennünk.
Minden reggel, a hajnali miséken egy-egy "becsomagolt rügyet" nézünk meg, részben a szentírás soraiban, részben a kenyér és bor színe alatt megjelenő Eljövendőben. Még a kibontakozást nem látjuk, de a lélek hosszú sötét éjszakáján feldereng az Élet Napja, az Eljövendő, a Megváltó. Eljött és eljön. Megváltott és üdvözíteni akar.
Az Atya ajándéka Ő nekünk. Jött és jót tett kicsivel, naggyal, igazzal, bűnössel. És eljön újra, hogy az örök boldogság ajándékát átadja.
Készülődésünk?
Szeretni. Bűntelenül, imádságosan az Istent. Jót téve kicsivel-naggyal minden nap, minden percben. - Íme itt az adventi program, itt az egész életünk megvalósítandó programja. Bizonyítsunk hát, hogy életünk aratása boldog legyen.
Vissza