Aforizmák könyve I-II.

Előszó

Van, aki bélyeget gyűjt, van aki gyufásdobozt, van aki Casanovához hasonlóan szerelmi kalandokat. Én gondolatokat gyűjtögetek már jó ideje, és részben ennek a szorgoskodásnak köszönhetően született meg az Aforizmák könyve. Olvas az ember, megnyugtató egyhangúsággal vonulnak a szavak, aztán váratlanul felbukkan néhány mondat, amely vakító fényességgel világít be a lélek, a szellem homályos sarkába, ahol a bizonytalan sejtések lapulnak és arra várnak, hogy kristályos gondolatokként megszülessenek - vagy örökre elvesszenek. Ilyenkor fogtam a ceruzát, halvány jelet húztam a lapszélre - kiírandó. Először véletlenszerűek voltak a kiírások, később rendszeresek, és lassan-lassan már ösztönösen is gondolatkristályokra vadászva olvastam-egy gyűjtő elfogultságával és szenvedélyével. Szaporodtak a gépelt oldalak, megtelt egy dosszié, két dosszié, több dosszié. Kezdtem sajátos kincsként nézni a nagy halom papírra, csak azt nem tudtam, mit kezdjek vele. Addig rendben van, hogy napi kínlódásaid során eszedbe jut egy-egy bölcsesség, ami megerősít szándékodban, vagy éppen megfékez, hogy a „nagy igazságaiddal" ajtókat törj be, de úgy éreztem, talán mások számára is érdekesek lehetnek ezek a gondolatok. Az ember azonban tétovázik. Ilyenkor jó, ha van valaki, aki megadja az indító lökést. Ezt a Bagolyvár Könyvkiadó igazgatójának köszönhetem, aki ismerve az aforizmák iránti rajongásomat, egyik napon megkérdezte tőlem, mi lenne, ha rendeznénk és kiadnánk ezeket a gondolatokat? Nos, ez megtörtént, és e kicsit terebélyesre sikeredett könyv lett az eredmény. Milyen szempontok vezéreltek a válogatásnál és a szerkesztésnél? Mindenekelőtt az, hogy a gondolatok időszerűek legyenek. Kétségtelenül vannak örök igazságok, és ezek mindig jól szolgálják az ember épülését, de vannak örök és időszerű igazságok, melyek még többet segíthetnek, hogy a magamfajta egyszerű halandók eligazodjanak az egyre kaotikusabbnak tűnő világban. Ma ugyanis nagyon könnyű eltévedni, mert akik naiv szentként nőttünk, hajlamosak vagyunk túl mélyen belélegezni a hamis próféták féligazságait. A világos, félreérthetetlen gondolatok ilyenkor útjelzőként szolgálnak a néha-néha zord dzsungelnek tűnő világban. Vissza