Állatok regevilága

Előszó

Állatok sorsa.
A rege éber tündére, a régi idők mohosodó ösvényére visszavilágít.
A teremtés napjaiban felhangzók az Ur szava: . . . . „hozzanak a vizek uszó élő állatokat és madarak repdessenek a föld felett ...."„... hozzon a föld mindenféle állatokat . . . a teremtés utolsó napján pedig mondá: „Teremtsünk embert ami ábrázatunkra és hasonlatosságunkra: ez uralkodjék a tengerek halain, az ég madarain, a barmokon, a földön csuszó-mászó minden állatokon.
Így irja ezt a teremtésről szóló könyv, midőn elregéli, hogy a mindenható Isten, hat nap alatt megteremtette a világot. Midőn pedig látá az Ur, hogy az embereknek az ő gonoszságuk sok volna és hogy az ő szivüknek minden indulatja, gondolatja szüntelenül csak gonosz: . . . „megbáná, hogy az embert teremtette" s mondá: Eltörlöm az embert a föld színéről! mind embert, mind barmokat, csuszó-mászó állatokat s a légben repdeső madarakat, mert bánom, hogy azokat teremtettem.
Eme rettenetes szavakra megeredt az ég csatornája: vízözön szakadt a világra - minden elpusztult - minden élőt elsodort az árviz .... csak egyetlen kis hajó úszott a mérhetlen tengeren, azonkívül nem volt élet sehol. De letűntek a vészthozó fellegek, megszűntek a villámok. Szivárvány jött fel az égre s ismét hallatszék az Ur szava : „Nem átkozom meg többé a földet az emberért, jóllehet az ember szivének gondolatja s indulatja ifjúságától fogva mindig csak gonosz; - többé azért még sem vesztem el az élő állatokat, amint most cselekedtem, amig lesz a föld: vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, lészen rajta s a nap és az éjszaka meg nem szűnnek soha." Vissza