Amerikai házasság

Előszó

Részlet a könyvből:
Ez a történet Sylvia Castlemanról szól. Sylvia szerelméről és házasságáról. Elbeszélésemet Sylvia aranyos-derűs ifjúságának napjaival kezdem. Nehéz lesz. Öreg asszony vagyok. Voltaképpen sosem voltam fiatal. Nem vagyok író és álmomban sem jutott volna eszembe, hogy egyszer majd egy történetet kell elmondanom. Történetem színhelye Dél. Első jelenetei a Déli Államban, gőgös arisztokrata-család körében peregnek le, fényűző környezetben. Én, aki ezt a történetet! elmondom, harmincéves koromig magányos pionír-otthonban éltem, Manitobában. Farmernek voltam a felesége. Harmincéves koromig Sylvia világát csupán a képeslapok elbeszéléseiből és az ott megjelenő fényképekből ismertem.
És mégis, úgy érzem, hogy el tudom mondani ezt a történetet. Nyolc évig együtt éltem Sylviával. Olyan bensőséges volt az együttélésünk, hogy Sylvia élete egybeforrt az én életemmel. A történet első részét, annak legapróbb részleteit is, magától Sylviától hallottam. Évek hosszú során át végeztem mindennapi ügyes-bajos dolgaimat és napjaim megteltek Sylvia emlékével. Ez az emlék besugározta életemet, akár valami szép szivárvány, amire a baktató vándor élete hosszú útján feltekint. Abban az időben, amikor Sylviával együtt éltem, nem tudtam betelni az ő színes, érdekes kalandjaival. Bármit mondott, sosem úntatott. Pedig csak hétköznapi dolgokról volt szó, egy kis flört, ruharendelés vagy a néger rabszolga ügyetlenkedése. Csakhogy mindezt Sylvia mondta el - és minden eseményt az ő szemének csillogása, pajkos mosolya, édes arcának hirtelen pirulása kísért. Sylvia mesélt, mesélt és elbeszélésében egyszerre csak felbukkant valami vad, fantasztikus bonyodalom, hogy az embernek elállt a lélekzete. Vissza

Fülszöveg

Ez a regény Amerika "déli államainak" egyikében játszódik. Itt nő fel a regény hősnője, Sylvia, akit előkelő társadalmi helyzete és szépsége a társadalmi élet középpontjává tesz. Az író Sylvián keresztül az egész korhadó déli társadalmat, a mult tradicióin élősködő arisztokrata sarjak életét mutatja be. Sylvia megpróbál fellázadni a tradíciók béklyói ellen, de nevelése és környezete következtében ez a lázadás természetesen nem vezethet sikerre. Sylviát érzelmei sodorják az uri társadalom egyik kitaszítottjához; ez a meggyőződés nélküli vonzalom a családi érvek nyomása következtében csakhamar meglazul és a habozó, ingadozó Sylvia feleségül megy a család választottjához, - egy pénzes fiatalemberhez.
Sinclair igyekszik megmutatni a déli rabszolgatartó-utódok gőgös elzárkózottságát, kasztrendszerét, a minden emberi megértést tagadó társadalmi berendezkedést, a gyakorlatban még mindig fennálló rabszolgarendszer-csökevényekkel. Még a kevésbbé figyelmes olvasó is világos képet kap az elejtett mondatok, félszavak, a tipikusan feudális gondolkodásmódból származó kijelentések nyomán arról a felháborítóan naiv vagy felháborítóan rosszindulatú társadalomról, mely az arisztokrata vér tömjénezése közben megfeledkezik a legalapvetőbb emberi jogokról. Vissza