Antoni Gaudí

Fülszöveg

1926. június 12-én, úgy mondják, fél Barcelona gyászolt. Az óvárosi Santa Cruz kórháztól a Sagrada Familia templomig majdnem kilométer hosszan kígyózott a gyászmenet. Négy kilométeren át szegélyezték emberek az utcákat, hogy fejet hajtsanak Antoni Gaudí i Cornet, „minden építészek legzseniálisabbja", vagy ahogyan egyszer barátja és pályatársa, Joaquim Torres García mondta róla, „a katalánok legkatalánabbja" előtt. S valóban, szülőföldjének jeles személyiségei közül aligha hiányzott valaki a gyászmenetből. Gaudí régóta népi hősnek számított. A kormány rendelete alapján - pápai jóváhagyással - a még befejezetlen Sagrada Familia kriptájában helyezték örök nyugalomra. Arra a helyre tért meg pihenni, amelyre élete utolsó 43 évét áldozta, és ahol az utolsó 12 évben ténylegesen dolgozott. Megalkotta a maga örök otthonát, és lenyűgöző temetés jutott számára. öt nappal korábban még egészen másként néztek ki a dolgok. Munka utáni szokásos késő délutáni sétájára indult - a Szent Fülöp templomba tartott, imádkozni -, s közben elgázolta egy villamos, hosszan vonszolva maga után. Gaudí eszméletlenül maradt a földön. Az építészt, aki Barcelona híres személyisége volt, de úgyszólván soha nem mutatkozott a nyilvánosság előtt, senki sem ismerte fel. A taxisofőrök - őket ezért később szigorúan megbüntették - megtagadták, hogy a kopott ruhájú férfit kórházba vigyék. A járókelők szánták meg, és gondjaikba vették a súlyos sebesültet. Ilyen különös véget ért Spanyolország egyik leghíresebb építésze, akinek élete egyébként is ellentmondások keveréke volt. Nem egyszerű származása miatt, hanem éppen ennek ellenére történt, hogy halálában nemcsak a nyilvánosság és a kormánykörök, hanem a nép is kiemelkedő személyiségként ünnepelte. Vissza