Fülszöveg
„A szlovákiai magyar költő súlyos teherként és élő valóságként hordozza faluemlékeit. Török Elemér verseinek esztétikai és etikai valósága is erre az alapra épül, s csak akkor érthetjük meg a lényegét, ha egyben a szlovákiai magyar költő életútjának tükröződését látjuk benne. (...) Török Elemérnél a valósággal való költői azonosulás kétféleképpen történik: naiv pátosz segítségével (...), mely gyakran felcsendül verseiben, s az idill erőszakos megszüntetése által. (...) »Nem történt semmi« - írja máshol az őszi tájról, nehéz járású parasztokról, akik szoktatják magukat az őszhöz, s tovább: »vörösen lángol a bor / a fehér kancsókban, / csak kedvük sápad egyre, mint ősszel / a tengerikóró.« Az utolsó verssorok felkavarják az idillt, a nyugodt képek láncát és világát egyetlen nyugtalanító képpel hatálytalanítják, cáfolják, és arra utalnak, hogy a táj látszólagos csöndje mögött fájó indulatok feszülnek." Duba Gyula
„A szigorú bírálatok eszméltető hatása, a megváltozott politikai élet...
Tovább
Fülszöveg
„A szlovákiai magyar költő súlyos teherként és élő valóságként hordozza faluemlékeit. Török Elemér verseinek esztétikai és etikai valósága is erre az alapra épül, s csak akkor érthetjük meg a lényegét, ha egyben a szlovákiai magyar költő életútjának tükröződését látjuk benne. (...) Török Elemérnél a valósággal való költői azonosulás kétféleképpen történik: naiv pátosz segítségével (...), mely gyakran felcsendül verseiben, s az idill erőszakos megszüntetése által. (...) »Nem történt semmi« - írja máshol az őszi tájról, nehéz járású parasztokról, akik szoktatják magukat az őszhöz, s tovább: »vörösen lángol a bor / a fehér kancsókban, / csak kedvük sápad egyre, mint ősszel / a tengerikóró.« Az utolsó verssorok felkavarják az idillt, a nyugodt képek láncát és világát egyetlen nyugtalanító képpel hatálytalanítják, cáfolják, és arra utalnak, hogy a táj látszólagos csöndje mögött fájó indulatok feszülnek." Duba Gyula
„A szigorú bírálatok eszméltető hatása, a megváltozott politikai élet és a költő személyes, tragikus vesztesége gyökeresen átformálták költői egyéniségét. Jellegzetessé lett, külön színfolttá vált költészete. A harsogás helyét elfoglalta a csönd és a szemlélődés, a fák, a folyók, virágok, halak szeretete. A rőfnyi deklarációk helyett rövid, képre koncentrált verseket ír. Szűk a horizontja Török Elemér lírájának, csupán arra vállalkozik, hogy a Bodrogköz eldugott falujában s a természet meghitt közelségében lírailag megnevezze környezetét, érzéseit. A viszonylag szűk motívumkör éppen zártsága révén megemelkedik, a kövek, jegenyék, vizek morális vetületet kapnak, szimbólumokká is válnak. Egy kemény, következetes emberi magatartásmodellt fogalmaznak meg. A hallgatás, a csönd visszatérő állapot ebben a lírában. Az utóbbi időben a költői én irányulásának két köre - a család és a természet - újabbakkal bővült, a kultúrélmények magatartást teremtő hatásának tudatosítása tágítja Török Elemér szemléletét, a nemzetiség létkérdései a tenyérnyire lokalizált szülőföldet Közép-Európává bővítik." Görömbei András
E válogatott kötettel köszöntjük a hatvanéves költőt.
Vissza