Fülszöveg
A IX. század második felében az Etelközben szállásoló hétmagyarok egyre több portyát indítanak a Havasokon (Kárpátokon) túli területekre. Kapcsolatba kerülnek a morva Szvatop-lukkal, a nyémec Arnulf királlyal és a bolgár Simeon cárral. A törzsek egy része, főként a csodafiú szarvas erejét hordozó Kurszán vezette megyer és a turulforma madár erejét hordozó Álmos vezette tarján megerősödik, mások, mint a kér és a keszi meggyengülnek.
Álmos nagyúrnak két fia születik Kurszán testvérétől, Madjárkától: Levente és Árpád. Az idősebb fivérben megtestesül mindaz, ami egy tarján törzsbéli harcost naggyá tesz: erős, a csatában bátor és szerencsés. Öccse, Árpád gyengébb, de megfontoltabb és nagyanyja, Emese benne érzi meg a turulforma madár erejét.
Árpád már felnőtt férfi, amikor Kurszán a Havasok déli sóhegyeinek elfoglalására vezeti megyer színe-javát. Bátyja, Levente a bolgároktól elsiénveáétt vereség után eltűnik. Apja, Álmos északra vonul tarján harcosaivá!,'hogy tárgyaljon vagy...
Tovább
Fülszöveg
A IX. század második felében az Etelközben szállásoló hétmagyarok egyre több portyát indítanak a Havasokon (Kárpátokon) túli területekre. Kapcsolatba kerülnek a morva Szvatop-lukkal, a nyémec Arnulf királlyal és a bolgár Simeon cárral. A törzsek egy része, főként a csodafiú szarvas erejét hordozó Kurszán vezette megyer és a turulforma madár erejét hordozó Álmos vezette tarján megerősödik, mások, mint a kér és a keszi meggyengülnek.
Álmos nagyúrnak két fia születik Kurszán testvérétől, Madjárkától: Levente és Árpád. Az idősebb fivérben megtestesül mindaz, ami egy tarján törzsbéli harcost naggyá tesz: erős, a csatában bátor és szerencsés. Öccse, Árpád gyengébb, de megfontoltabb és nagyanyja, Emese benne érzi meg a turulforma madár erejét.
Árpád már felnőtt férfi, amikor Kurszán a Havasok déli sóhegyeinek elfoglalására vezeti megyer színe-javát. Bátyja, Levente a bolgároktól elsiénveáétt vereség után eltűnik. Apja, Álmos északra vonul tarján harcosaivá!,'hogy tárgyaljon vagy megharcoljon Kijív úr uraival. Ekkor érkezik a hír, hogy kelet felől á besenyők ismét áttörték a hétmagyar gyepűjét. Á.rpádra hárul a feladat hogy az otthon maradt törzseket összefogja és harcba vagy biztonságba vezesse
Cs. Szabó Sándor egyedi hangvételű, lebilincselő regénye Kurszán, Levente és Árpád alakjára összpontosítva fest nagyívű, mégis aprólékos képet a honfoglaló magyarság történetének legmeghatározóbb eseményeiről, mindennapjairól és hitvilágáról.
Hozzátok azt a vértpajzsot! -kiáltotta oda Harka az Jrpádot óvó testőröknek. Árpád fellépett a térd-magasságba eresztett pajzsra. Megvetette erősen a lábát rajta, térdét megrogyasztotta, mintha birokra kelésre készülne.
- Huj, huj! - mordult fel Harka
- Hajrá! - lendült egyszerre a pajzsot tartók keze, Szabolcs főé is, nem akart lemaradni, nem akarta, hogyfelé billenjen ki a dolog, gyalázatothozva rá és egész törzsére.
Árpád teste könnyűvé vált, mintha kiszakadt volna belőle az árnyék-lelke, hogy a sötét levegőégbe szökkenjen.
A pajzs a vezérek vállára emelkedett és vele együtt Árpád is, az egykor legkisebb árfiú, fegyvertől, csatától óvott gyenge lelek, óvónevét későn elhagyó és kis nevet kapó királyi vér immár teljes fegyverzetben, a hétmagyarok erős vezérei és minden szerrel gyűlt fői, lövői, népe előtt ott áll pajzsra emelve, nagyúrfegyverrel megerősített szent méltóságában.
- Huj! Huj! Hajrá! - kiáltozta mindenki.
Árpád pedig ott állt felettük, és végre tényleg kiszakadt belőle az ár-nyéklelke, hogy Emese nagyanya szent látását követve a napnyugati úrság felé iramodjon és vonjon magával mindenkit."
Vissza