Az android

Fülszöveg

"Az android megfordította és egyik sarkában domború fejű rajzszegnek tűnő valami felé tartotta ujját. Ismét villantott egyet. Végezve a második mikrofonnal, az ablakhoz ment és az alatta elhelyezett radiátorról emelt le egy apró, lapos korongot, majd mutató- és hüvelykujja között egy nyomással összeroppantotta.
Az ezredes arca a jelenet alatt mindenféle színben játszott. Most már biztos volt a dolgában, "a hegy elment Mohamedhez".
Vasmarok mégegyszer körbejárta a helyiséget és szenzoraival mindent letapogatott. Miután úgy érezte, hogy beszélhet, megszólalt:
- Én vagyok, akit keresnek. Felsőbb utasítást vártam, ezért kellett bujkálnom. Nem tudhattam, hogy mit tartalmaz majd. Most már tudom. Azt a parancsot kaptam, hogy lépjek kapcsolatba a legközelebbi olyan hatósággal, mely a terület biztonságáért felelős, s adjam fel magam.
- Ki adta ezt az utasítást? Valami földi szervezet? -kérdezte az ezredes.
- Nem. Az én készítőim nem a Földön élnek.
- És mi a céljuk veled?
- Hogy lemásoljanak, megsokszorozzanak és hasznosítsanak a civilizáció fejlődésének felgyorsításában.
- Ezek szerint rendelkezésemre állsz?
- Igen. Sorsom ettől a pillanattól kezdve az Ön kezében van.
- Akkor gyere velem! - szólt az ezredes és kiment a fiúval.
Menet közben Bagoly agya úgy zúgott, mint egy méhkas. A gondolatok szabályosan rajzottak.
"- Valakik törődnek velünk. Miért?... Ha én lennék a helyükben, talán magam is így járnék el. Elküldök egy szuperembert, megsokszoroztatom, aztán ha kellő mennyiségben áll a rendelkezésemre, kiadom azt a bizonyos utasítást, ami miatt az egészet csináltam: ÁTVENNI A HATALMAT!... És ha mégis önzetlen ez a segítség?... És ha nem ilyen fondorlatos invázióról van szó?... Nem, nem. Képtelenség, hogy valakik csak úgy, a valamit valamiért elv sutbadobásával jótékonykodnának velünk. Nem... A Föld kell nekik. Néhány ezer ilyen szerkentyű már képes is lenne az égiek elől megtisztítani a földi terepet..." Vissza