Az árvíz helye

Fülszöveg

„Mennyire szeretlek, élet", évtizedek óta nem olvastam ennyire pozitív töltetű magyar verssort. Mintha költészetünkben valaki tiltaná az örömöt. Természetesen ez is így folyatódik: „Menynyire szeretlek, élet, / most, hogy nem vagy." Bödecs László mégsem krízisközérzetről ad hírt. Nyugodt, csöndes gyűjteményét életvágy itatja át.
A második kötet minden költő pályáján vízválasztó. Továbblépés emelt igényekkel, a „gyorsabban, magasabbra, szebbet és többet" igézetében. Jó esetben Köztes állomás, mint az ő itteni első versének címe. Bemutatkozni nem kötelező zabolátlanul és nyersen, az ő első köre sem volt vad. Ám a húszéves kori honfoglalás után legfőbb ideje bemutatni azt, ami csak te vagy; és árnyaltan beszélni a meglelt saját nyelven. Vagyis keresetlenül. Olykor mégis pátosszal és kevert szórenddel.
Feketül a rémisztő boldogság glóriája. A vászonról lekapart festék alól kilátszik az előző kompozíció nyoma, mint amikor egy újjáépített város munkagödréből előtüremkednek az... Tovább

Fülszöveg

„Mennyire szeretlek, élet", évtizedek óta nem olvastam ennyire pozitív töltetű magyar verssort. Mintha költészetünkben valaki tiltaná az örömöt. Természetesen ez is így folyatódik: „Menynyire szeretlek, élet, / most, hogy nem vagy." Bödecs László mégsem krízisközérzetről ad hírt. Nyugodt, csöndes gyűjteményét életvágy itatja át.
A második kötet minden költő pályáján vízválasztó. Továbblépés emelt igényekkel, a „gyorsabban, magasabbra, szebbet és többet" igézetében. Jó esetben Köztes állomás, mint az ő itteni első versének címe. Bemutatkozni nem kötelező zabolátlanul és nyersen, az ő első köre sem volt vad. Ám a húszéves kori honfoglalás után legfőbb ideje bemutatni azt, ami csak te vagy; és árnyaltan beszélni a meglelt saját nyelven. Vagyis keresetlenül. Olykor mégis pátosszal és kevert szórenddel.
Feketül a rémisztő boldogság glóriája. A vászonról lekapart festék alól kilátszik az előző kompozíció nyoma, mint amikor egy újjáépített város munkagödréből előtüremkednek az elpusztult épületek földalatti töredékei, pinceboltozatok beomlott bordái. Milyen szép szó a baráti berúgásra: „Míg veszteségeinket dédelgetjük, / sörhabba mártjuk az ujjunk, / a távozók arcáról lenyaljuk a bánatot." Bödecs szokványos, amikor verset ír a hajléktalanokról a zöldben. Másik költeménye viszont egyenesen a mosogatást tárgyaz-za, pedig ez se nem szokás, se nem divat. Ready made gyanánt kárbejelentést közöl (utóbbit elégiának nevezi a szerző), ritkán értesülünk így özönvízről. Aggódó vershőse óceánparton sütkérezik. Rögzíti, hogy „A réten a füvet nőni hagyják, / és benne felejtik a zászlótartóban a feketét."
„Ami egynek szemét, másnak haza."









A '
Térey János
bi
1988-ban született, Szombathelyen. Versek mellett kritikát és prózát is ír, az Apokrif és az ART7 munkatársa, 2012 vége óta számos országos folyóiratban publikálta műveit. A Fiatal írók Szövetségének tagja. Első kötetéért, az Apokrif és a FISZ közös gondozásában megjelent Semmi zsoltárért Merítés-díjat kapott, 2015 legjobb verseskönyvei közé válogatták, Ez a második kötete. Vissza