Az egész élet (dedikált példány)

Fülszöveg

Az író életrajza művei sorozata. Minden más mellékes. Ezek szerint: prózaíróként kezdtem (Bűnösök, 1961; Csütörtök, 1963), tanulmányokkal, kritikákkal (A negyedik ember, 1964), majd történelmi-politikai esszével (Lenin, Október, 1967) folytattam - most drámáimat ismerheti meg az olvasó. Ibsen szerint írónak lenni annyi, mint ítélőszéket tartani önmagunk felett. Nem hiszek ebben. Pontosabban fogalmazva: ez csak részigazság. Legalábbis számomra. Mert írónak lenni - a magam hitvallása és célkitűzése szerint - annyi, mint ítélőszéket tartani az emberiség felett.
Emberiség, ítélőszék - ezek a nagy szavak anakronisztikusnak tűnnek korunkban, mely igyekszik tartózkodni az általánosítástól, az ítélettől. S okkal; túlságosan sok általánosítás bizonyult hamisnak, túlságosan sok ítélet tévesnek. Mégsem hiszem, hogy az ok egyúttal jogot is ad a tartózkodásra. A törvények és a fogalmak talán soha nem tapasztalt átalakulásának, átértékelődésének vagyunk tanúi. ez a változás foglalkoztat elsősorban, ennek okait, megnyilvánulásait, mindennapos megtestesülését próbálom megérteni és megértetni, megismerni és ábrázolni.
Negyvenéves vagyok.
A kötetben szereplő három színdarabban látszólag semmi közös nincs - legfeljebb az, hogy ugyanaz az író írta mind a hármat. A Szerelmem, Elektra az ősi görög mítosz újraélése a mai ember szemével; a Fejezetek Leninről egy történelmi személyiség s egy történelmi helyzet megelevenítése a dokumentumdráma eszközeivel; Az egész élet viszont - a kritikai sablonok nyelvén fogalmazva - "ízig-vérig mai téma".
Ez a különbözés azonban csak akkor igaz, ha a kort nézzük, amikor a színművek játszódnak, s a témát, melyről szólnak. A három darab problematikája ugyanis rokon. Gyurkó László ezt így fogalmazta meg egy interjúban: "Fél évtizede csak egyetlen probléma foglalkoztat annyira, hogy írni tudjak róla. Ez a problematika: a forradalmiság. S hadd tegyem mindjárt hozzá, hogy forradalmiságon én mást, többet értek, mint általában a mindennapos szóhasználat. A forradalmiság meggyőződésem szerint az emberi lét egyik alapkategóriája, mely minden percünkben, minden gondolatunkban, reflexünkben, cselekedetünkben jelen lehet, megnyilvánulhat. S abban is bizonyos vagyok, hogy a forradalmiság napjainkban - az emberi kapcsolatokban ugyanúgy, mint a társadalom életében - alapvetően különbözik a forradalmiság eddigi modelljétől."
Ezt az újat, ezt a különbséget keresi a József Attila-díjas író mindhárom színművében is. Vissza