Az egri vár középkori kőtára

Előszó

Nagy eseménynek számított az egri Vármúzeum életében a román kori kőtár megnyitása 1983. december 15-én, majd a gótikus-reneszánsz rész elkészítésének befejezése 1984 júniusában. A mintegy negyven évvel ezelőtt felállított régi kőtár elavult már, nem felelt meg a ma támasztott szakmai és látogatói igényeknek. A régi kőtár az egri érseki líceum lapidáriumának anyagából és a két világháború közti ásatás leleteiből állott. Ez az anyag kiegészült az 1957 óta folyamatosan végzett régészeti feltárás során előkerült nagyszámú, értékes kőemlékekkel. A román kori és gótikus kőemlékek egy igen értékes része bekerült a már korábban megrendezett állandó kiállításba. Erre az anyagra a rokon emlékek leírásakor majd hivatkozunk, hogy ezzel kiegészítsük az új kőtár anyagát.
Az új kőtárban nagyobb számban a várban előkerült, kisebb mennyiségben a megye területéről behozott kőfaragványokat találjuk (Almár, Bélapátfalva, Kács). A várban talált darabok nagyobb része a várszékesegyház különböző román kori és gótikus építkezéseihez köthető. Kisebb része a vár területén épült, ma is álló (gótikus püspöki palota), vagy már elpusztult (Szent István-kápolna, Szent Péter-prépostság, elpusztult kapuk, bástyák stb.) épületekhez tartozhatott.
A kőtár jelentősége azon túl, hogy nagyszerű élményt nyújt az egri várba látogatónak, a korai püspöki székhely és a később fontos végvár történetének jobb, részletesebb megismeréséhez is hozzásegít bennünket. Nagy a jelentősége ezeknek a ma már vizsgálható kőemlékeknek építészettörténeti kutatásunk szempontjából is. Korai történetünk legjelentősebb méretű és díszítettségű emlékei első székesegyházaink, kolostortemplomaink voltak. Ezek közül Esztergomban, Gyulafehérváron, Pécsen és Veszprémben már eddig is gazdag román kori anyagot őriztek. Ezekhez zárkózott fel Eger, új kőtára megrendezésével.
A kőtár a Setét-kapu XVI. század második felében épített részével bővült. Az itt elhelyezett kétcímeres, feliratos kőemléken kívül egy alaprajz mutatja a kőtárnak a XVI. század 70-es éveiben épült újolasz bástya (fülesbástya) rendszeréhez tartozó kaszárnyatermekben elfoglalt helyét (1. kép). A kőanyag leírását a kőanyag elhelyezésének (számozásának) megfelelően adjuk, végén a méretekkel, a felmérési rajz számával, vagy leltári számmal, ha közölt darab, irodalom említésével. Vissza