Az evangélium, 1844 és az ítélet

Előszó

Az adventisták sok „sajátos" tantétele valójában nem is sajátos. A hetedik nap, a szombat megünneplését a hetednapi baptistáktól vettük át, és természetesen más keresztények, még ha nem is sokan, de szintén ünneplik a szombatot.
Igaz, a keresztény világ túlnyomó többsége hisz a lélek halhatatlanságában, és ami ebből logikusan következik, a halál után azonnal beköszöntő mennyei boldogságban vagy a pokol iszonyú kínjaiban. Ám vannak más keresztények is, akik jól értik, hogy a halottak a sírban alszanak az első vagy a második feltámadásig.
Számos „adventista" jellegzetességet, pl. ami az örökre szóló pusztulással kapcsolatos (szemben az örök gyötrelem tanításával), vagy pedig a millenneum tanítását másutt is vallanak. Lényegében szinte minden tantételünk szórványosan megtalálható a kereszténység különböző csoportjai körében.
Egy kivétel azonban van, ami nem más, mint az 1844-ben kezdődött advent előtti ítélet. Ez valóban csak a miénk.
Vannak, akiket aggaszt ez a tény. Vajon miért nem látják ezt más keresztények is? Mások viszont úgy gondolják, hogy e tantétel egyedi volta még erőteljesebben mutat a Hetednapi Adventista Egyház különleges elhivatására és küldetésére, méghozzá pontosan azért, mert senki más nem szól erről az ítéletről, aminek hirdetésére hívta el Isten népünket. Talán ez a tantétel teszi a hetednapi adventistákat leginkább jellegzetessé.
A negyedév során az 1844-es advent előtti ítélettel foglalkozunk, de semmiképp sem más kérdésektől elszigetelten. Amint tanulmányunk címe is utal rá (Az evangélium, 1844 és az ítélet), először is az evangéliummal összefüggésben vizsgáljuk meg az ítéletet, mivel az ítélet az evangélium nélkül olyan, mint a törvény kegyelem nélkül. Csak félelmet kelt, ítéletet és halált hordoz. Másrészt viszont az ítélet az evangéliummal együtt (miként a törvény és a kegyelem) hitet, bizonyosságot szül, reményt kelt.
Az evangéliumot és az ítéletet összekötő, talán legvilágosabb kapocs az első angyal üzenete: „És láték más angyalt az ég közepén repülni, akinél vala az örökkévaló evangélium, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangéliumot, és minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek, ezt mondván nagy szóval: Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget: mert eljött az ő ítéletének órája; és imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait" (Jel 14:6-7). Isten szempontjából az „örökkévaló evangélium" magában foglalja az ítéletet; milyen emberi balgaság volna tehát, hogy úgynevezetten az evangélium iránti lelkesedésből kirekesztenénk az ítéletet!
Tanulmányunk több részre osztható. Először a Szentírás alapján vizsgáljuk meg az ítélet, valamint az egész megváltási terv hátterét. Ez a háttér természetesen a nagy küzdelem, ami érzékelteti, hogy a bűnnel, lázadással és Isten törvényével kapcsolatok témakörök messze túlmutatnak bolygónk határain. Vissza