Az idegenlégiós

Fülszöveg

A kapun belül álljt, majd pihenjt vezényeltek. Mondani sem kell, rögtön lehajigáltuk a fölszerelésünket és lerogytunk a földre. Pár perc múlva, amikor az izmaink már kezdtek kihűlni, és a legkisebb mozdulatra is görcsös fájdalom nyilallt belénk, hirtelen előttünk termett egy csupa izom őrmester, és ordibálni kezdett.
- Azt akarja az állatja, hogy másszunk föl - súgta Boric bágyadtan, és arra a lépcsőre mutatott, ami a tér legtávolabbi pontján egy boltíves bejáratból a fölső bástyára vezetett.
Nem mozdult senki.
Erre az őrmester odalépett a falhoz, és fölvett valamit a földről. Egy fészkéből kihullott, döglött madárfióka volt. Visszajött hozzánk, és a dögöt kezében tartva azt sziszegte:
- Így fogom leharapni a fejeteket! Azzal leharapta a döglött madár fejét, és odaköpte a lábunk elé!
Francia nem tudás ide vagy oda, úgy pattogtunk föl, mint az odavágott gumilabdák, és egymást leverve lábról porzottunk föl a lépcsőkön. Ez a produkció azt eredményezte, hogy attól a pillanattól ellenkezés és vonakodás nélkül teljesítettünk minden parancsot.
Az akciófilmek hamis állítása szerint a mesterlövész nagy távolságból lő célba, néha ezer méternél is messzebbről. Igen, erre is képes, de ennél a távolságnál már nagy a valószínűsége annak, hogy nem, vagy nem jó helyen találja el a célpontot. A jó mesterlövész mindig arra törekszik, hogy a lövés sikerének érdekében minél jobban megközelítse a célt.
Lényeges különbség van tehát a mesterlövész és az orvlövész között. Ez utóbbi össze-vissza lövöldöziok, a másik pedig - akárhol legyen is - lehetőleg egyetlen lövéssel, egy konkrét feladat elvégzésére összpontosít. Egyik kiképzőnk úgy magyarázta a kettő közötti különbséget, mintha egy kocsmai énekest hasonlítanánk össze az operaénekessel. Lehet, hogy ez túlzás, de azért van benne némi igazság. Vissza