Előszó
A magyar származású formatervező, Moholy-Nagy László azt írta: „Nem a tárgy, hanem az ember a cél." Én úgy gondolom, a tárgy tulajdonképpen maga az ember. Egy porcelán kanna nem létezik a kéz...
Tovább
Előszó
A magyar származású formatervező, Moholy-Nagy László azt írta: „Nem a tárgy, hanem az ember a cél." Én úgy gondolom, a tárgy tulajdonképpen maga az ember. Egy porcelán kanna nem létezik a kéz nélkül, amely kiönti belőle a teát, a halasi csipkefőkötő a fej nélkül, amely viseli, a Tiffany üvegdísz a szem nélkül, amely gyönyörködik benne. A tárgyak az életvitelünk, gondolatvilágunk, a mindennapjaink szószólói. Sokszor beszédesebbek, mint mi magunk.
Ezért mondom azt, hogy az Iparművészeti Múzeum új kiállítása nem csak a tárgyakról szól. Bár e négyszáz darabos válogatás önmagában is különlegesség, hiszen több száz éves kuriózumokból, egyetemes kultúrtörténeti ritkaságokból áll. Mégsem ez a jó benne, hanem az, hogy időutazásra visz bennünket. Bemutatja Európa egyik legrangosabb iparmúzeumát - a londoni és a bécsi után 1872-ben alapították, ez lett a kontinens harmadik ilyen típusú intézménye - és azt a 135 évet is, amely mögötte van. A Habsburgok porcelánjai, az olasz reneszánsz bútorok, majolikák, vagy épp mézeskalácsformák nemcsak a letűnt korokat idézik fel, hanem azokat az értékszerető embereket is, akik módszeres, kitartó munkával létrehozták ezt a gyűjteményt. A kiállítás ezért külön is megemlékezik a múzeum első két főigazgatójáról, Ráth Györgyről és Radisics Jenőről, akik éleslátásukkal, kiterjedt nemzetközi kapcsolataikkal, magángyűjtők - ha úgy tetszik „szponzorok" - toborzásával már akkor egy európai hírű intézmény alapjait rakták le.
Októberben lesz 110 éve, hogy az Iparművészeti Múzeum az Üllői úti palotában várja a látogatókat. Ez a kiállítás most először ad átfogó képet a múzeum teljes eddigi tevékenységéről. Méghozzá jól követhető időrendben, a legértékesebb műtárgyakat felvonultatva. Kérem, úgy nézzenek ezekre a tárgyakra, hogy képzeljék mögé az embert is. Nem lesz nehéz. Lássák meg a tárgy mögött azt, aki valaha használta. És azt is, aki megőrizte nekünk. Az Iparművészeti Múzeum kincseit a kultúrát szerető és azért tenni akaró emberek gyűjtötték össze nekünk. Őket talán évtizedek, évszázadok választják el tőlünk, ám a magatartásuk mai és örökérvényű.
Vissza