Az önzetlenség öröme
Az altruizmus természetrajza
Értesítőt kérek a kiadóról
A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról
A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról
Előszó
Ha valakinek megadatik a szerencse, hogy belelapozhat egy középkori kódexbe, rácsodálkozhat az évszázadokkal előttünk élt szerezetes Istent és embert szolgáló életművére, könnyen leragad egy-egy...
Tovább
Előszó
Ha valakinek megadatik a szerencse, hogy belelapozhat egy középkori kódexbe, rácsodálkozhat az évszázadokkal előttünk élt szerezetes Istent és embert szolgáló életművére, könnyen leragad egy-egy iniciálé szemlélésénél. Pedig a beszédes képek csak illusztrációk. Segítik megérteni, szemléletessé tenni azt, ami a következő oldalakon le van írva. Sok ember számára csak az iniciálé az érték, mert nem tudja elolvasni, megérteni a lényeget.
Pedig a kép csak felhívás. Buzdítás arra, hogy érdemes nekifogni az olvasásnak, a képek mélyére látni, keresni a forrást és a következtetést, amely egykor a kódex szerzőjét, a barátot is hajtotta cellája mélyén, hogy áldozatos munkájával rögzítse a múlt emlékezetét, korának gondolkodását.
Vissza
Fülszöveg
Önző, pénzcentrikus világunkban kevesen értik meg, ha valaki saját érdekeit mellőzve másokért él. Az individualizáció tombolásának vagyunk tanúi: szinte mindenki nagyra tör körülöttünk, különbnek tartja magát társainál. Személyes kapcsolatok sérülnek ezért, az énközpontú viselkedés egyenes következménye az elszigetelődés, a magány. Telnek a pszichiátriák, a depresszió világméretű népbetegséggé vált.
Figyeljünk oda: nem szükségszerű, hogy így legyen! A végtelenre nyitott ember nem hordozza önmagában élete célját.
Az evolúció során megnyilvánuló altuista trendet követhetjük nyomon a könyv olvasása során, eljutva annak kiteljesedéséig. A másikra figyelni tudó önzetlen ember olyan dolgot sejt meg és gyakorol, amely már az emberré váláskor is alapvető fontosságú volt.
A nagy összefüggések megértése megszüli a reményt is, hogy fontosak vagyunk valamennyien annak a Szemközti-Valóságnak, aki eredete és célja mindennek. Aki nemcsak átfogja a világmindenséget, de annyira szeret, hogy az...
Tovább
Fülszöveg
Önző, pénzcentrikus világunkban kevesen értik meg, ha valaki saját érdekeit mellőzve másokért él. Az individualizáció tombolásának vagyunk tanúi: szinte mindenki nagyra tör körülöttünk, különbnek tartja magát társainál. Személyes kapcsolatok sérülnek ezért, az énközpontú viselkedés egyenes következménye az elszigetelődés, a magány. Telnek a pszichiátriák, a depresszió világméretű népbetegséggé vált.
Figyeljünk oda: nem szükségszerű, hogy így legyen! A végtelenre nyitott ember nem hordozza önmagában élete célját.
Az evolúció során megnyilvánuló altuista trendet követhetjük nyomon a könyv olvasása során, eljutva annak kiteljesedéséig. A másikra figyelni tudó önzetlen ember olyan dolgot sejt meg és gyakorol, amely már az emberré váláskor is alapvető fontosságú volt.
A nagy összefüggések megértése megszüli a reményt is, hogy fontosak vagyunk valamennyien annak a Szemközti-Valóságnak, aki eredete és célja mindennek. Aki nemcsak átfogja a világmindenséget, de annyira szeret, hogy az életét is feláldozta értünk.
"Ki az, aki látta és le tudná írni,
s ki tudná dicsérni, ahogy hozzá illik?
Amit nem ismerek, az sokkal több ennél,
csak nagyon keveset láttam műveiből.
De valamennyit az Úr hozta létre,
s a jó embereknek bölcsességet adott."
(Sirák 43,31-33)
Vissza
Tartalom
Bevezetés | 7 |
Egymásra szorulunk | 17 |
A másokon segítés előnye az élővilágban | 19 |
Másokért élünk | 51 |
Az altruizmus fontossága az emberré válás során | 57 |
Előfeltételek | 57 |
Tanulj, hogy boldogulj! | 66 |
A személy és a közösség | 78 |
Az Istent kereső ember | 93 |
Istenhez tartozunk | 99 |
Vele vagy nélküle? | 102 |
Az önzetlenség beteljesítője | 107 |
Megyek, Uram! | 110 |
Felhasznált irodalom | 133 |
Köszönetnyilvánítás | 139 |