Az őshazában/A batunok földjén/Az árva

Előszó

Részlet a könyvből:

A csunguz rózsa.
A Bajkal-tó délnyugati sarkából ömlik ki az Angara. Eleinte nyugat felé tart, majd északnyugatra fordul. Megkerüli annak a fennsíknak a lábát, melyen az ázsiai Orosz birodalom fővárosa: Irkuck fekszik.
1915 januárjában a kelet-szibériai vasútnak Európa felől csak idáig volt kiépítve a kettős vágánya. A Csendes-Óceán felől: Csitáig. A háború alatt azután mindenütt megépítették a második vágányt.
Hideg, januári nap 11-ik órájában állott meg Irkuckban egy 50 marhavaggonból álló vonat, amely vagy kétezer hadifoglyot szállított Ázsia legkeletibb végébe.
Maga a város messziről nagyon jó benyomást tesz a szemlélőre új palotasoraival, s hatalmas székesegyházával, melynek zöldre festett kupolái zománcos fényben csillognak a téli napsütésben.
Szerettem volna közelebbről megismerkedni a várossal, mely a „Sztrogoff Mihály utazásá"-ból, mint egy kedves, ifjúkori álomkép rejtőzött lelkem mélyén. Most itt feküdt előttem ifjúságom ábrándjainak egyik városa, Sztrogoff emberfeletti küzdelmeinek, kitartásának, kötelességtudásának célja.
Itt volt, s mily közel! 15 perc alatt begyalogolnék! S mégis milyen messze van. Mert nagy akadály feküdt közöttünk: a muszka őr tilalma.
- Senkinek sem szabad a városba menni, mert indulunk „szicsasz" (rögtön).
Tisztelettel meghajoltam a tilalom előtt, mert még akkor nem tudtam., hogy a rögtön itt annyit jelent: majd három hét múlva! A „szkoro'' (hamarosan) pedig két éven alól nem adja. Vissza