Bácskai polgári politikai elmélet 1880-1920

Fülszöveg

Lőrinc Péternek ez a könyve <tulaj dánképpen emberekről, régi polgári politikus írók eszméiről és törekvéseiről szól, de összességében mégis egységes a témája, amit már a kötet címe is kifejezésre juttat: Bácskai polgári politikai elmélet. Konkrétan arról szólnak ezek a kötetbe gyűjtött történelmi cikkek - a tárgyalt írók műveinek lelkiismeretes elemzésén á,t -, hogy miképpen is vélekedett a polgárság haladó nézeteit valló, e tájról való politikus írók nemzedéke a századforduló körüli mintegy fél évszázad napirenden levő kérdéseiről, a monarchiáról, a függetlenségi eszmékről, no meg az egyre erőteljesebb munkásmozgalomról is. Ez a táj mindig is külön jellegzetességként foglalta magában a soknemzetiségű összetételből eredő sajátos történelmi ízt. Nagyon is érthető tehát, hogy amikor az író a régi polgári világnak a társadalom iránti viszonyulását boncolgatja a kiválasztott bácskai írók műveinek mondani valójából, mindannyiszor elkerülhetetlenül eljut a nemzetiségi kérdéshez, és ennek alapján magától értetődően állapítja meg, hogy a nemzetiségi kérdés iránti álláspont voltaképpen a haladó nézetek próbaköve.
A másik lényeges és értékes jellegzetessége Lőrinc Péter e könyvének, hogy a tárgyalás anyagául kiválasztott írók magatartását és műveik irányzatát ugyan a mai történész szemével nézi, de nem ragadva ki őket a kor egészéből, nem távolítja el szemükről az akkori társadalom szemellenzőit, hanem abból indul ki, hogy ezek a szemellenzők szinte tartozékai voltak a tárgyalt mintegy fél évszázadnak, és történelmietlenek volnánk, ha nem ezek figyelembevételével igyekeznénk megérteni és értékelni Pataj Sándor, Kalmár Antal, Baloghy Ernő, a körülmények folytán bácskaivá lett Linder Béla, Farahó János és Steuer György, „a naiv fasiszta" gondolkodását és állásfoglalását. Vissza