A battonyai római katolikus egyházközség története

Előszó

„Batonya" - így, egyetlen t-vel. Nem nyelvtani hiba. Szeles Sándor a battonyaiak egykori, ma is sokak által emlegetett apát-plébánosa mondogatta viccesen, hogy aki két t-vel ejti a nevét, sosem járt Battonyán. Pedig érdemes ellátogatni a nyilvánvaló hanyatlás jelei ellenére is ide a határszélre. A történelmi levegő, a polgári múlt, a kultúra nyomai miatt is. (S talán még ma is vonzhat egyeseket a hamvába holt legendisztikus történet az „első felszabadult magyar községiről?) Az 1960-as és 70-es években sorozatban jelentek meg a Battonyai Füzetek: földrajzi-gazdasági vonatkozásokról, munkásmozgalmi „dicsőséges" korszakokról, néprajzról, a nemzetiségi betelepülésekről. Csak az egyházakról nem írt senki. Pedig Battonya történetében nem nélkülözhetőek az itteni történelmi egyházak híveinek és papjainak élete, tevékenysége, hiszen ezek a hétköznapokat és ünnepeket azaz a történelmet alakították. Ok is Battonya történelmének részesei. Ez a kis könyv szeretné pótolni a mulasztást. Szól a battonyai katolikusok hétköznapjairól és ünnepeiről, az impozáns „falusi katedrális" (- ahogyan egykor egy újságcikk találóan jellemezte-) megszületéséről. E templom és előde, mint lelki szülői ház köré szerveződött közösség majdnem kétszázéves történetéről. Lelkipásztorokról és hívekről, akik fenntartották és megtartották hitüket, ragaszkodásukat és szeretetüket egyházuk és Istenük iránt. Szeretettel ajánlom könyvemet elsősorban a katolikus híveknek: ismerjék meg múltjukat. Ajánlom minden helytörténet iránt érdeklődőnek is múltja egy szeletét. Egy szóval: mindazoknak, akik büszkén vallják magukat ma is „batonyainak". 2001. május Bajnai Beke István Vissza