Fülszöveg
Először csak sóvárgást éreztem, hogy ott szeretnék lenni Eszterrel. Ott abban a faluban, ott szeretnék fürödni velük a felfüjhatós medencében, Papival kaszálni a réten, lakókocsisat játszani a Hédi kanapén. Aztán egyszer csak rájöttem, hogy régen együtt élem velük a hétköznapokat, és velük együtt rendülök meg az elkerülhetetlen elmúlástól. Ez a könyv képes arra, hogy azonosuljunk a szereplőikkel, hogy velük lélegezzünk, és átéljük életük minden pillanatát, épp úgy, mintha velünk történt volna. Ez az olvasás gyönyörűsége. Ez ennek a finoman és lebilincselően megírt könyvnek a gyönyörűsége.
"Wj
Péterfy-Novák Eva
iro
Szokatlan szerkezetű, filmszerű családregény, egy képalkotásban erős múltidézés. Kísérlet arra, hogy elvesztett szeretteink történeteit, mindazt, ami után csak látszólag értéktelen és semmitmondó tárgyak maradnak fenn, elmeséljük, és újra átélhetővé tegyiik. Sokat bántják a nosztalgiát, kinevetik, megcsúfolják. Pedig nosztalgiázni, egymásra bólintani,...
Tovább
Fülszöveg
Először csak sóvárgást éreztem, hogy ott szeretnék lenni Eszterrel. Ott abban a faluban, ott szeretnék fürödni velük a felfüjhatós medencében, Papival kaszálni a réten, lakókocsisat játszani a Hédi kanapén. Aztán egyszer csak rájöttem, hogy régen együtt élem velük a hétköznapokat, és velük együtt rendülök meg az elkerülhetetlen elmúlástól. Ez a könyv képes arra, hogy azonosuljunk a szereplőikkel, hogy velük lélegezzünk, és átéljük életük minden pillanatát, épp úgy, mintha velünk történt volna. Ez az olvasás gyönyörűsége. Ez ennek a finoman és lebilincselően megírt könyvnek a gyönyörűsége.
"Wj
Péterfy-Novák Eva
iro
Szokatlan szerkezetű, filmszerű családregény, egy képalkotásban erős múltidézés. Kísérlet arra, hogy elvesztett szeretteink történeteit, mindazt, ami után csak látszólag értéktelen és semmitmondó tárgyak maradnak fenn, elmeséljük, és újra átélhetővé tegyiik. Sokat bántják a nosztalgiát, kinevetik, megcsúfolják. Pedig nosztalgiázni, egymásra bólintani, összekacsintani, hogy „te is, igen én is", éppen olyan baráti és
nyílt érzés, mint amikor összekoccan két
/
boros pohár. „A te is? En is!" - sorsközössége eró'sebb gyökeret ereszt a jelenben, pedig a múltról szól.
A könyv a jelenből indul, de elrepít az ötvenes évekbe a nagyszülők emlékein keresztül, s átkalauzol a 80-as, 90-es évekbe is, az unoka közvetítésével. A „Bezzeg a mi időnkben!" felkiáltás itt új értelmet nyer, mert egyszerűen csak kézzelfoghatóvá, szagolhatóvá, ízlelhetővé akar tenni olyan munkákat, szokásokat, szóhasználatot, használati tárgyakat, amelyek lassan már csak a múzeumok vitrinjei mögül köszönnek ránk.
Vissza
Folytatás Microsoft-tal