Petőfi lelke

Előszó

Részlet a könyvből:
Az időnek gazdag aranyfolyamában nemsokára századszor tér vissza az a pillanat, amelyben a magyar szellemnek egyik legcsodálatosabb és legpompásabb megérzékítője lépett e földi élet terére, hogy rövid életének klasszikus alkotása által születésének percét az örökkévalóság részévé avassa. E pillanatot hálás lélekkel megragadni és magunkról az ünnepi hangulat lelkiismeretességével az örökkévalóság előtt számot adni, illendő lesz vala még akkor is, ha e pillanat századik ismétlődése idején egy nagy és boldog időnek lehettünk volna osztályosai. Akkor illendő lesz vala, ma azonban önfenntartásunk által parancsolt életkényszer Petőfi Sándor születésének századik fordulója alkalmából az ö szellet mének vezetésével elmerülni abban a világban, amelynek értékeit tőlünk el nem rabolhatja senki és amelynek értékeit, ha elismerjük és becsületes szívvel megvalósítjuk, ezen értékek örök létezése örök létezést biztosíthat nekünk. A Petőfi szellemének szárnyain kötelességünk lesz fölemelkedni az életnek olyan magaslataira, amelyekről sub specie aeternitatis szemlélhetjük a földi életnek mulandó jelenéseit, hogy öntudatra és egységre tegyünk szert az öntudatvesztettségnek és egységre-képtelenségnek ezekben a siralmas napjaiban.
Petőfi jól tudta, a lángész veleszületett bizonyosságával tudta, hogy mily mérhetetlen kincset ajándékozott sokat ostorozott, de életénél többre becsült nemzetének f és most,^a kell, hívatlanul is megjelent szelleme majd számadásra von: vájjon tudjuk-é mi, hogy költészete mit jelent számunkra? E kérdésre kinek-kinek a maga hivatása és tehetsége szerint kell feleletet adni, de feleletet kell adnia mindenkinek: nemcsak a tanárnak és literatornak, a jog oltalmazójának és a hazáját védőnek, hanem a politikusnak és az üzletembernek, a földmivelőnek és iparosnak is. Vissza