Bevezetés a nyelvtudományba

Előszó

Részlet:
L A NYELVTUDOMÁNY ANYAGA (TÁRGYA) A) A NYELV MINT EGÉSZ
1. A nyelv mibenléte
A nyelvtudomány anyaga, tárgya általában véve a lingvisztikai jelenségek összesége. (l. I. 3), elsősorban maga a nyelv.
Hogy a nyelv mibenlétét megállapíthassuk, meg kell keresnünk azokat a mozzanatokat, melyek rája legjellemzőbbek, és mintegy elhatárolják más, rokon jelenségektől és jelenségcsoportoktól.
Ahhoz, hogy egy nyelv működhessék és rendeltetését betöltse, elméletben legalább két ember szükséges : aki beszél és aki megérti. A gyakorlatban persze soha ilyen kis csoportra nem szorítkozik egy nyelv ismerete, legföljebb kihaló nyelv esetében képzelhető el, hogy végül már csak ketten maradnak, akik használni tudják. A valóságban a nyelv mindig nagyobb csoportokban közös (pár száztól százmilliókig). Minden nyelv tehát társas jelenség, társadalmon kívül, társadalomtól függetlenül nyelv nincs, és el sem képzelhető. A nyelv célja, létjogosultsága az emberek között a társas érintkezést szolgálni, gondolatokat, érzelmeket, akaratokat közvetíteni. Egyik legfontosabb mozzanat és legjellemzőbb tehát a nyelvre, hogy társadalom függvénye: a társadalom teremti meg, fejleszti ki és a társadalom tartja fönn. S minthogyha társadalom tagjainak egymással való érintkezését szolgálja, az emberek között egymás, sőt elmúlt idők emberei gondolatainak, érzelmeinek és akaratának megértését teszi lehetővé, igen fontos eszköze, sőt kincse a társadalomnak, mely nélkül közös vállalkozás, az erők egyesítése és tervszerű kihasználása, valamint a már elért gazdasági és művelődési eredmények továbbadása, fenntartása és gyarapítása még a legszerényebb mértékben sem volna lehetséges.
Társadalmi fejlemény azonban sok van, ilyenek pl. az irodalom, a művészetek, a jog, a filozófia, a tudományok. A nyelvet tehát mindezektől el kell határolnunk. Az elhatárolás legfontosabb vonása az, hogy a nyelv nem felépítmény, melyet egy-egy társadalmi szerkezet teremt meg, mint az irodalom, jog stb., nem új alap hozza létre egy adott társadalmon belül, hanem a társadalom történetének és az alapok történetének egész menete, s ennélfogva nem osztály-jellegű az osztálytársadalomban sem, mint a felépítmények (erre 1. bővebben I, 4. a.). A nyelv szerszám, eszköz, melynek segítségével az emberek egymással érintkeznek.
A nyelv és a gondolkodás között szoros a kapcsolat. Nyelv nélkül nincs normális emberi gondolkodás, gondolkodás nélkül nyelv elképzelhetetlen. A nyelv hűen tükrözi vissza azt a módot, ahogyan az emberi tudatban a valóság elemei Vissza